Nyelvtudományi Közlemények 38. kötet (1908)

Tanulmányok - Velledits Lajos: Révai és Adelung 287

RÉVAI ÉS ADELUNG. 289 egytagú szókból állott, melyeket gyökereknek nevez és ezek képezik a nyelvnek legősibb alkatát. Mivel a nyelv ezen primitív keletkezésében izolált hangokat utánzott, kell a gyökerekben olyan elemi hangoknak lenniök, melyeknek meghatározott jelentésük van s ezek a gyökérhangok (Wurzellaut); *) így pl. az l tartósságot jelent: leb-en és gyorsaságot: Bli-tz, az r rezgést: zitt-r, zitt-ern, stb. Ebből a kezdetleges állapotból fejlődik tovább a nyelv, még pedig a művelődéssel párhuzamosan. Az érzéki fogalmak kifejezése után az ember képessé lesz érzékelhetetlen és elvont dolgokat is kifejezni, a nyelv is kilép a gyermekkorból és kezdetét veszi az ifjúkor. Majd elválik az addig egységes nép, külön nemzetek és nyelvek fejlődnek, melyek mindinkább finomulnak és kezdődik a férfikor. A nemzeti nyelv most a müveit társadalom gondozására van bízva, ott gyarapszik és csiszolódik a műveltség fokozódásával. Ezért tanítja ADELUNG, hogy Németországban az egyedüli helyes németséget Felső-Szászország műveit társadalmában találjuk; ez a német irodalmi nyelv. (V. ö. vitáját WiELANüdal: Teutscher Merkúr 1782. és 83. és ADELUNG: Magazin 1782.) A nyelvrégiség ADELUNG szerint elvetendő, mert ha a nyelv a műveltség fejlődésével valamit kilökött magából, azt azért tette, mivel jobbat talált helyébe. A köznép durva, műveletlen, nyelve is rossz, «abgeschmackt». A népköltészet és a közmondások «schmutzige Blümchen» gyűjtőnév alatt szerepelnek. (Wb. I. Vorr. XIV.) A föntebb mondottakból egész természetesen következnek ADELUNG elvei. A nyelvet, ha tökéletesen akarjuk ismerni, az etimológia segítségével fel kell bontanunk végső elemeire, a gyökerekre. A nyelvhelyesség kérdésében a művelt társadalom nyelvszokása a legfőbb bíró és ezen társadalom beszédejtése teszi az írás alapját is («schreib, wie du sprichst»). Nagy vonásokban ezeken az elveken építi fel ADELUNG egész nyelvészeti rendszerét. Nálunk Magyarországon ADELUNG működése 1790 körül kezd *) A gyökérhangzó nem azonos a tőhangzóval. A lében tőhangzója leb, gyökérhangzója pedig csak az /, s ehhez járultak később a többi hangok a következő sorrendben: először a b, lett tehát Ib, 6 csak később az e. A zittern gyökérhangzója az r, s köréje csoportosult később a többi hang. (V. ö. bővebben Lg. I. 193.)