Nyelvtudományi Közlemények 38. kötet (1908)

Tanulmányok - Velledits Lajos: Révai és Adelung 287

Révai és Adelimg. 1690-ben jelent meg LOCKE: «Essay concerning humán understanding» ez. munkája, melyben először jelentkezik az empirizmus mint filozófiai rendszer. Velünk született ismereteink nincsenek, mert tudásunk a tapasztalásból származik, s ettől függ, mint alapelvétől. A nyelv nem egyéb, mint a tárgyak által bennünk keltett képzeteknek a jegye, tehát a szók csak jelek, a tárgyak képzetének a jelei. LOCKE felfogását nagyjában a magáévá teszi LEIBNITZ, a ki azt mondja a nyelvről, hogy bár van valami összefüggés a tárgy és a szó hangjai között, a nyelvet természetes úton megfejteni mégsem lehet, mert a szóknak tartalmi részét nem a tapasztalás által szerezzük, a gondolat bennünk lakozik, habár nem explicite, csak potentialiter. Ezt a két rendszert összeolvasztja és népszerűsíti WOLF KERESZTÉLY, és megalapítja azt a sajátságos irányt (philosophia practica), mely a XVIII. század végén és a XIX. elején a tudományokban uralkodóvá lett. Ennek a gyakorlati bölcseletnek a nyelvtudományra is nagy hatása volt. Új szempontok vegyültek a humanista nyelvtudomány megjegeczesedett formái közé, egymásután keletkeznek a «Philosophische Sprachlehre»-k, melyek nem elégesznek meg a tények és a grammatikai formák egyszerű megállapításával, hanem az okokat keresik. A legelső probléma a nyelv eredetének kérdése volt, melyre HERDER felelt pályamunkájával: «Über den Ursprung der Sprache» (Berlin, 17 76), és itt viszi bele először a LOCKE-féle elvet — nihil est in intellectu, quod non fuerit in sensu — a nyelvészetbe. Ez a munka nemcsak Németoszágban, hanem nálunk is kátéja lett mindazon tudósoknak, kik empirikus alapon foglalkoznak a nyelvvel; így VERSEGHYnek is, a ki először hirdette nálunk a nyelv bölcseleti fejtegetésének szükséges voltát, s ez-i