Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Wiklund K. B.: Az indogermán és a finnugor nyelvek ősrokonságának kérdéséhez 1

4 WIKLTJND K. B. szorosabb kapcsolatukban vizsgálhatta a török, a mongol és részben a tunguz igeragozást! Itt nyilván tények állanak szemben az elmélettel. SCHMIDT azt mondja ugyan, hogy az ősrokonságról való hullámelméletével a szamojéd számnevek dolgát is el lehetne intézni, de én bővebb magyarázat nélkül, sajnos, nem tudom megérteni, hogyan segíthetne itt rajtunk a hullámelmélet. Es ha ezzel az elmélettel csakugyan meg lehet magyarázni az okát annak, hogy miért vannak a finnugor és szamojéd nyelveknek külömböző számneveik habár a nyelvek rokonok — nem vagyok azonban bizonyos benne, hogy bírálóm szavai ilyen irányban értendők — akkor ugyanezen magyarázat az idg. és finnugor számnevekre is alkalmazható lesz. Miért volna tehát az én magyarázatom olyan megdöbbentő? Magától értetődik, hogy a közös finnugor és idg. ősi foknak igen régi időbe kell visszanyúlnia. Hogy mennyire haladott volt fejlődésében ezen nyelv, azt most még nagyjában se lehet megmondani. Az eddig ismeretes tények azonban mégis nyújthatnak már róla némi sejtelmet. Érdekes pl. tapasztalni azt, hogy egy -m accusativusrag és egy ablativusrag dentalis zárhanggal megvan nemcsak az idg.-ban és a finnugorságban, hanem a szamojédban is. Puszta véletlenről itt nem lehet szó, épp oly kevéssé — az én véleményem szerint, 1. ezt alább — átvételről. Föl kell tehát tennem, hogy e két rag — nem tekintve most azt, hogy jelentésük az ősidőben talán sokkal tágabb volt — «közös újítás»nak tekintendő és nem megvetendő bizonyítéka az illető nyelvek rokonságának. Igaz ugyan, hogy a mint SCHMIDT mondja, ilyen módon az ősrokonság olyan időből keltezendő, a melyben a declinatio még csak a kialakulás stádiumában volt, de senki sem akarta azt állítani, hogy a három ősnyelv testvére egymásnak, az is elég, ha unokatestvérekként mutathatjuk be őket. Minél régibb időben volt a közös indogermán-finnugor kor, annál kevésbbé remélhetjük, hogy az ősrokonságnak sok pozitív bizonyítékát találhatjuk, azaz közös szavakat és közös alaktani elemeket. Azért úgy tetszik nekem, hogy valóban meglepő, hogy annyi közös anyagot, különösen pedig hogy annyi közös alaktani elemet találunk, a melyek alak és jelentés tekintetében élénken