Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Wiklund K. B.: Az indogermán és a finnugor nyelvek ősrokonságának kérdéséhez 1

°2 WIKLUND K. B. mint egészen világos szavaimból (52. 1.) nyilván kitetszik, egyáltalán nem beszéltem. Azon megjegyzések, a melyeket SCHMIDT a finnugor fokváltakozás és a VERNER-féle váltakozás közötti összehasonlításomra tesz, meglehetősen fölöslegesek. Először is magam is rámutattam, hogy amazt a mellékhangsúly szabályozza. Másodszor meg bizonyára egyetért abban minden kutató, hogy ezen mellékhangsúly zárt második szótagon (pl. f. akat, tuvassa) volt és nemcsak lehetett, a hogyan SCHMIDT mondja. Minthogy most NIELSEN KONRÁD (NyK. XXXVL 273. s köv. 1.) kiderítette az oszmántöröknek érdekes hangsúlyviszonyait, a hol a főhangsúly helye a szótagok hangosságától és zárt vagy nyilt voltától függ, talán finnugor területen is nagyobb biztonsággal kezdhetünk egy valamikor mozgó fő hangsúlyról beszélni, a melynek helyétől függött a tőbeli mássalhangzónak erős, vagy gyönge foka; vö. sejtelmeimet «Lautund formenlehre der Lulelapp. dialekte» § 29. és a mordvin hangsúlyról szóló magyarázatokat PAASONEN Mordv. lautl. 114. s köv. 1., az őspermi hangsúly-viszonyokról WICHMANN, Vokalismus der ersten silbe im votjak. 93. és az osztják hangsúlyról KARJALAINEN, Ostj. lautgesch. I. 275. Az ilyen magyarázat javára egyelőre semmi bizonyosat se lehet mondani, még kevesebbet luhet azonban felhozni ellene. De ha helyes, akkor a finnugor fokváltakozás és a VERNER-féle váltakozás lényegében azonosak, minthogy mindkettő ugyanazon általános fonetikai törvényen alapul. Ha SETALA nézete, hogy s ~ z fokváltakozás is létezett, helyes, akkor a váltakozások egyike is közös a finnugor és germ. nyelvtannal. Czikkemben azt mondtam : «Die [idg.] ablautserscheinungen gehen auf allgemeine phonetische prozesse zurück, wenn auch diese prozesse zum teü noch unklar sind. Ganz áhnliche ,ablaute', derén ursache noch unbekannt sind, findet man übrigens auch in den östlicheren fi.-ugr. sprachen.» Egyetlen egy szót se szóltam tehát a finnugor ablautok okáról és azt hiszem első pillantásra nyilvánvaló, hogy ezen szavaim «ganz áhnliche)) az ablautok alakjára, nem pedig okára vonatkoznak. De SCHMIDT azt mondja: ha a finnugor ablaut oka nem az exspiratorikus hangsúly, a két ablaut aligha lesz «egészen hasonló".