Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Tanulmányok - Paasonen H.: A finn és a cseremisz isten-névről 14

A FINN ÉS A CSEEEMISZ ISTEN-NÉVBŐL. 19 lehetne egy olyan (az ó-indiai nyelvben valóban létező) vyöma alakból a finn juma- alakot (rövid w-val) megmagyarázni? A finn uo- (< ö)-nak tudvalevőleg a mordvinban a, o, u felel meg (pl. f. nuoli = md. nal, f. nuolen = md. nolan, f. kuolen = md. kulan). Ez valószínűleg egykori fokváltakozásból magyarázandó (vö. SETALA, SÜS. Aik. XIV, 3; 31—32, 49—51. 1.). Másrészről azt találjuk, hogy a finn (rövid) u-i a mordvinban szintén három külön önhangzó helyettesíti: rendesen o vagy u (pl. f. punon = md. ponan, f. turpa = md. túrva), de néha a is: f. kurki = md. kargo, f. nurmi vö. md. nar id. (vö. f. sormi — md. sur). Úgy látszik, az utolsó esetekben (kargo, nar) a mordvin a az eredeti erős fok (*ö, ¥a)*)

képviselője, a finn u pedig (kurki, nurmi) az eredeti gyenge fokból ered, míg ebben: md. kulan = f. kuolen ellenkezőleg a mordvin nyelv a gyenge, a finn pedig az erős fokot mutatja. Szintúgy lehetne a finn jumala szóban u az eredeti erős foknak (ö, a: *jöma-, *jáma-) megfelelő gyenge fok képviselője, míg a mordvin o ebben: jon-dol talán a középfok folytatása volna. Megjegyzendő, hogy a mordvinban még dialektikus jandol alak is létezik (tambovi kormányzóságban lakó erza-mordvinoknál, 1. Mord. lautlehre = SÜS. Tóim. XXII, 76. 1.), mely könnyen az eredeti erős fok képviselőjének magyarázható : jan <; *ján (jám); vö. md. a ~ o ebben : mdM. lajmz;*•*» mdE. lom «Prunus padus»=finn tuomi. Máskülömben az sincs kizárva, hogy az illető átadó indoiráni nyelvben az önhangzó megrövidült. Hogy ez a föltevés magában véve nem volna egészen alaptalan, azt bizonyíthatja a finn udar «tőgy» szó, melyben szintén rövid önhangzó felel meg az ó-indiai nyelvben található hosszú önhangzónak: ó-ind. üdhar**) *) Az eredeti *á-ból (a és o közötti labiális a-hangból) szerintem legjobban magyarázható a finn 5—mordvin a; vö. hogy olyan hang az osztjákban megfelel a finn ö-nak: osztj. (jugani diai.) &A «év» (^> wkam «évem») — finn. vuosi {vuote-). — Az árja a%-nak tehát nem is kellett nagy változáson átmenni, hogy olyan hanggal helyettesíttessék. **) Annálfogva, hogy az említett szó nemcsak a finnben, a mordvinban (odar) ós a cseremiszben (fíoőar, paóar), hanem a permi nyelvekben is (zürj. vöra, votj. vera, vora) megvan, bizonyosan indo-iráni, nem litván átvételnek kell tartanunk, vö. SETALA, NyK. XXVI. 406. 1. 2*