Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)

Ismertetések és bírálatok - Szinnyei József: Felelet Kúnos Ignácz válaszára. 124

128 SZINNYEÍ JÓZSEF. vák k' és g betűvel vannak átírva; de ez nem ütött szeget a fejébe. Holmi ékezetecskék I Minima non curat pr£etor.) A következő pontban a szerző azt fogja rám, hogy én nem tudom vagy nem akarom megérteni, hogy a gain jel hangértéke g és y. Erre én feleletül ide nyomatom bírálatomnak szóbanforgó pontját, a mely így hangzik : «A gain (ghain) betűről azt mondja, hogy a hangértóke g és r (196. 1.), később meg azt, hogy a török egyszerűen g-nek ejti (200. 1.); a f-t pedig úgy határozza meg, hogy az ,a lágy g (gh) átírása' (4-. ].).» Mindenki láthatja, hogy melyikünk nem tudja vagy nem akarja megérteni a másikat. Az én kifogásom az volt, hogy a szerző egy helyütt így, más helyütt máskép határozza meg a gain betű hangértékét, a y-ét pedig úgy, hogy nincs benne köszönet. Ez ellen a szerző úgy védekezik, hogy kiragadja az első mondatot, a többiről pedig hallgat. Most a szerencsétlen ain betű kerül sorra, s a szerző azt mondja: «Az ain betűvel illetve jellel, a bíráló szerint sehogyse tudok boldogulni. Egyszer azt mondom róla, hogy hangértéke a, a minthogy minden törökül tudó előtt az (pl. arab V_JLC, a

ba[*£.

stb.), máskor meg azt, hogy e mellett az a hang jelölésére is szolgál (pl. jani J^ÁJU stb.).» Csakhogy a könyvében az ain betűnek ez utóbbi hangértéke nem ilyen egyszerűen, hanem a következő czifra módon van meghatározva: (ddegen eredetű, főleg már meghonosodott arab és perzsa szókban gyakran fordul elő az á (a) hang. E hosszú hanggal (!) egyrészt az ain p vagy ain-elif Le hangot, másrészt pedig az idegen szókon levő hangsúlyt (!) és az d hangot szokás jelölni.» (194. 1.). E hihetetlen zagyvalék után következő 13 példára azt jegyeztem meg, hogy köztük 5 olyant találunk, a melyben nincs is ain betű. «A minthogy nem is lehetett, — mondja a szerző — mert abban a fejezetben nem is az am-ról, hanem az a hangról van szó.» Mea culpa, mea maxima culpa! — mondanám bűnbánólag; csakhogy most a válaszában a szerző maga is úgy fejezte ki ennek a pontnak a velejét, hogy az ain «az a hang jelölésére is szolgála. Tehát vagy ón nem hibáztam, vagy pedig ő maga is félreértette a saját mondását. Azt mondja továbbá: «Hogy az arab ain nem magánhangzó, hanem zöngés laryngalis explosiva, azt minden grammatika egyaránt tanítja. De tanítja egy-