Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)
Tanulmányok - Erdélyi Lajos: A feltételes és felszólító módú időalakok a háromszéki nyelvjárásban 77
94 ERDÉLYI LAJOS. vés, máskor az idő jut kifejezésre. Láttuk ezzel kapcsolatban a jelentésbővülést vagy szűkülést is s az analógia ós combinatio (contaminatio) érvényesülését itt is. Természetesen egyes alakok bizonyos használatának fennmaradásában a gépies megszokás is hathatott (pl. affélékben: sohasem hiszem vala). Az is érdekes lehetne, hogy pl. az írt vala használata kevéssel ezelőtt múlt időre épp oly jellemző a székely s tán éppen a háromszéki emberre, mint pl. a szegedvidéki, dorozsmai emberre az ő kiejtése.*) És stilisztikai szempontból is pl. a vala és volna váltakozása föltételes mondatokban, s ez utóbbiaknak többféleképpen való szerkesztése (vö. LŐRINCZ, MNy. 6 : 231,) meg a különböző multak cserélkezése szintén milyen érdekes lehet. E tekintetben mintegy gazdagitó hatással is lehetne a székely beszéd mai, ez irányban szegényebbé vált irodalmi nyelvünkre. Minket azonban főként az érdekelhet itt, hogy a miket láttunk, azt ma is élő nyelv használata alapján láttuk, s nyelvjárásaink idő- és módalakjainak tanulmányozása, megfigyelése biztosabb alapot adna köznyelvi időalakjaink kérdésének végleges tisztázásához, s részben módjaink használatának itt-ott szintén pontosabb megállapításához is. így érdekes ós nevezetes találkozásokra jutnánk egyes nyelvjárásainkra vonatkozólag mondattani téren is (vö. pl. az ír a használatát) s az igeidőinkre és módjainkra vonatkozó összes nyelvjárási adatokat ismernök és értékesíthetnők. ERDÉLYI LAJOS. *) Azon az alapon ismertem meg egy alkalommal egy háromszéki embert Debreczen vidékén.