Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: A háromszéki nyelvjárásról 309

A HÁROMSZÉKI NYELVJÁRÁSRÓL. 331 tehát Pólyán is, délről meg Altorja, Futásfalva s részben még Ikafalva, sőt Csernáton, Albis és Dalnok is már a hosszúakat, vagy azokat is, használják. így tán ama tájszólás hatása alatt tartották meg, vagy egyéb, tán a múltba mélyebben visszanyúló közös magyarázata van e jelenségnek. A középső nyelvállásúak közül a hosszú é, 6, ő hangzókat az alsósepsivel egyezően e tájszólás sem ejti kettős hangzóknak — kivéve az Orbaival és a Szentlélekkel fenn érintkező pontokat — s így, mint a köznyelv, *é és é helyén is e-t, *av és *ov régi szótag helyén is o-t, *ev és *w helyén is ó'-t ejt. Az é azonban az északkeleti részen, Sárfalvától felfelé, Lemhényen és Esztelneken át (e-n keresztül) egészen i-be megy át, pl. szegik, Lemhin

, legin

, fedil

stb. (Itt-ott gyír és kik is pl. Futásfalván.). Az e használata pedig részben egyezik az alsósepsi táj szóláséval és így a köznyelvivel; részben pedig az Orbai Feketeügy menti részén látott jelenséggel, hogy t. i. azon a részen nyíltabb e is járja effélékben: messze, Albert stb. Viszont, mint az Orbai hegy alatti részén, nemcsak hogy megmarad, de zártabban é'-nek is ejtik, sőt a köznyelvi e helyett is előfordul pl. effélékben: zsebruva (zsebkendő). A zártabb ejtés inkább csak a nyugoti hegy alatti részen és ott is inkább Szentlélek vidékén Polyánban, lennebb meg a hegyek közé benyúló Felcsernátonban tapasztalható. Az Albert, fillér, esepesz-íéle ejtés meg Szt.-Katolna és Hatolyka vidékén hallható; egyebütt a rendesebb e járja. Megjegyzendő azonban, hogy a liquida r előtt hallható é'-nek már említett é változata (szűkejtésűvé váló hosszabb hangzó) itt a hegy alatt lefelé még általánosabb, mint Orbai ezzel érintkező részén; s különösen fennebb, Torján egyesek beszédében á-be is átmegy, pl. gyertya, ember*) Leginkább jellemzi e tájszólást, különösen fenn északkeleti és északi részét, az ú. n. «erdő aj j iákat» a «mezőfődiekkel», délre lakókkal szemben az, hogy az alsó nyelvállású hangzókat (a, d) még zártabb ajakkal képezik, mint az eddig említett tájszólások lakói, sőt mint az ezután említendők is. E tekintetben különösen Kézdimartonos, Lemhény, Almás, Csomortány említendők, a melyeknek meglehetősen hátramaradt lakói a mai a helyén *) Ellenben pl. Kézdivásárlielyt itt-ott ma is czerna.