Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: A háromszéki nyelvjárásról 309

A HÁROMSZÉKI NYELVJÁRÁSRÓL. 329 Gelencze, Hilib, Imeesfalva, Petőfalva, Martonfalva, Tamásfalva, Szörcse, Telek, Czófalva, Barátos, Páké. E tájszólás jellemző sajátságaiul a következőket észleltem. A hosszú é, ő, o helyett rendesen kettős hangzót ejtenek, még pedig *#, w

o,

ü

ö,

helyesebben H, "o, M Göcsejből is ismeretes kettős hangzókat, a melyek ha nem is hallhatók mindenütt és minden szóban tisztán, különösen a pallórozottabb férfiak beszédjében, s ha nem is olyan fülbeszökők, mint az alább látandó más tájszólásokbeli diftongusok (e-, P, <$), azért mindenütt kiérezhetők; egyes községekben pedig, különösen egyes szavakban, főkép az asszonyok és gyermekek beszédében, egészen tisztán hallszanak. Abban ismét igaza van HoRGBRnek, és érdekes, hogy a hangsúlyos szótagban az az első, kisebb, ú. n. kapcsoló hang lett teljes hanggá s ma így hangzanak pl. a szó vége felé, hangsúlytalan szótagban: örök*?, érd^ő, de már szó elején: szié

p,

sőt szie

p,

hiHenn (a héten), ki'-zbe (kézbe) stb. tehát az alaphangzó megrövidülésével. (Vö. MNyv. id. h.)*) Mint ilyen községek, e diftongizálás főfészkei, tapasztalatom szerint a tájszólás közepén fekvő Tamásfalva, Szörcse, Telek, Kovászna, főkép pedig Páké és Petőfalva említendő, melyek közül az utóbbiakkal maguk a tájszólás többi községei is csúfolódnak («pákiéiek», «petüőfalviak*). E kettős hangzók zengővé és élessé teszik az orbai beszédet. A rövid hangzók közül az e a hegyalji részen Kovásznán és vidékén nemcsak hogy megmaradt az előbbi tájszólással szemben az ilyen alakokban is: le, te, nem, se, lehet, nemes, nemzet, fecsérel, ide stb., hanem sok esetben még zártabban, fennebb képezve is hallható, tehát: e, pl.: se, sőt embir is Kovásznán. Ezzel szemben azonban az ellenkezőt is tapasztalhatni a kezdi járással szomszédos részen, a Feketeügy mentén. Ott t. i. nemcsak azon esetekben mutatkozik az é helyett e, melyekben az előbbi tájszólásban láttuk, hanem olyan szókban is, melyekben Alsósepsiben is e járja, pl. messze, meghót, Czell (vezetéknév), per*) így ezek is általában eső diftongusok, csak a szó vége felé emelkedők is, különösen éneklő hangsúlynál. A kisebb, rövidebben és gyengébben hallatszó hangzó alá tett « félkörív mintegy az összeolvadást, nem teljes hangzást jelöli. — Az e és é alá írt szokásos * jel magasabb nyelvállást, a v jel pedig lennebb képzést jelöl, ahol előfordul.