Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: A háromszéki nyelvjárásról 309

326 • EEDÉLYI LAJOS. mágyi nyelvjárás adatait NyK. id. h.). Ezéit a két szempontot,, a kisebb v. nagyobb hosszúságot és a széles v. szűkejtést egyesítve, pontosabban úgy jelölhetnők e változatokat, hogy a csak félig hosszú széles ejtésű hangzót BALASSA újabb jelével (M. fonetika, 73.) dűlt ferde vonással (v

), a teljes hosszú-széles ejtésű hangzókat terpesztett jellel A

vagy vízszintes vonással «—» jelölnők, ellenben a szűk ejtésű kevésbé hosszú hangzót ékezettel és alá alkalmazott ferde vonással, a szűkejtésű teljes hosszú hangzót pedig az irodalmi, ékezett jegygyei. Pl. báj, ara (arra), szerda, ére (erre), kö'^rte, sző v. szo; ellenben: gondol, tó, szó' stb. •—• Azonban egyszerűség kedvéért a liquidált, csak rövidebb szélea ejtésű hosszú hangzót a már megszokott * jellel, a pótlónyujtásos széles ejtésű hosszú hangzót ~~ jellel, a szűkejtésűeket az. irod. ékezett jegygyei pl. ó, ö, a szűk ejtésű félig hosszú hangzót pedig aláírt ferde vonással jelölhetjük, utóbbit mintegy levonásul a teljes hangzóból; tehát pl. báj, ara (arra), körte, sző és szo, gondol, ellenben gondol stb. — A liquidatiora nézve még megjegyzendő, hogy valahányszor erről szólok, nemcsak a j, I, r-et és ezek nyújtó hatását értem, hanem a jj, 11, rr hatását is. Tudniillik —- mint tudjuk — ezek amazoknak csak fonetikailag hosszabb vagy kettős változatai, s ezek is lehetnek szótagzárók, pl. héjj (hely), hájj! (hallj! hallga!) stb. Tehá^ nemcsak l, r, j, hanem 11, rr, jj nyújtóhatásáról is lehet szó. Es itt is nemcsak afféléknél, minőket ZOLNAI idézett: hajjal, öllel, hajnarra (Nyr. 12 t 327.), a hol csak az ejtések egy részében egyesülő, kettős mássalhangzók első része liquidáló hatású; hanem afféle példákban is: hájj/ héjj stb. a hol a jj a j hosszú változata és szótagzáró.*} Most pedig az egyes tájszólásokra térve kezdjük először is délen. I. Ha megyénk térképén délről északra megyünk, az első tájszólást azon székely községek nyelve teszi (mert egy pár oláh község is van), a melyek Aldobolytól északra Sepsiszentgyörgyig, *) A pótlónyújtásra nézve pedig itt még csak annyit, hogy természetesen az itt szóban levő hosszú hangzók a legtöbb esetben már a mássalhangzó kiesése előtt hosszúak lehettek (különösen, ha az l, j vagy r volt, de a hangsúly hatása folytán is); és legalább a legtöbb esetben nem az történhetett, hogy a mássalhangzó kiesett s ennek pótlására nyúlt meg a magánhangzó; hanem az, hogy a hangzót már eddig is hosszan ejtették s ennek következtében esett ki utána a mássalhangzó (pl. effélékben: vót, talán eredetibb volt, mint főid, költemény stb. a kiejtésben). így egy kis hosszabbodásról mégis lehet szó, a mennyiben az így nyíltabb szótagúvá vált hangzó valamivel még hosszabban ejthetővé lett. Ezért a «pótlónyújtás» kifejezést is megtarthatjuk, azonban úgy értve, mint láttuk