Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: A háromszéki nyelvjárásról 309

316 ERDÉLYI LAJOS. háromszéki nyelvjárásra tett vonatkozásai azt árulják el, hogy Háromszéken nem járhatott, legfölebb Erdővidéken. Egy pár téves adata pedig, valamint a LŐRiNczéi is, bejutottak BALASSA és SIMONYI műveibe. KRIZA nagybecsű gyűjtése pedig Háromszékre vonatkozólag inkább csak Árkos vidékéről (Sepsiszentgyörgy mellett) és a régi Miklósvárszékről való, bár a többi részek nyelvkincse is szövegében hasonlít e részekéhez. (Vö. mindezekre Nyr. 1903. 421—26. 1.). Ez érdemes gyűjtőkön kívül PAAL GYULA, GÁBORFI KÁROLY, SÁNDOR JÁNOS, EOTH FERENCZ, ZAJZON DÉNES, TEMESVÁRI ISTVÁN, INCZE GYÖRGY, BENEDEK ELEK, FÜLÖP ADORJÁN, VERES FERENCZ, KANYARÓ FERENCZ, NAGY GÁBOR, KIS PÁL, KÖVÉR SÁNDOR, LÁSZLÓ DÁVID, BALÓ JÓZSEF és mások is közöltek e nyelvjárásunkra vonatkozó adatokat (Nyr. 1—10, 13—20, 25. és újabb kötetek, vö. a Nyelvőrkalauzt) tulnyomólag tájszavakat ós szólásformákat, egy páran nyelvtani megjegyzéseket is (KRIZA és INCZE GY.). Azonban ama közlésekben is vannak hibák,*) s így e nyelvjárás gazdagabb irodalma még tán több kiigazításra vár, mint a többieké. Ezt tapasztalva vállalkoztam már 11 évvel ezelőtt egyetemi hallgató koromban e nyelvjárás új leírására,**) s azóta is folyton gyűjtöttem; azonban leírásom kidolgozására és közzétevésére folyton közbejött teendőim miatt mindeddig nem gondolhattam. Mert egy másik czél is lebegett szemem előtt, s az is lelkesített. Eddigi nyelvjárásleírásaink ugyanis általában csak arra szorítkoztak, hogy az illető nyelvjárásnak a mai köznyelvtől s illetőleg az irodalmi nyelvtől elütő feltűnőbb sajátságait tüntessék ki, főként a hangtani és szótani sajátságokat, a nélkül azonban, hogy azok régibb vagy újabb fejlődésére reflektálnának s így nyelvtörténetileg is fejtegetnék e sajátságokat. Pedig ma már erre is gondolhatnánk s nyelvjárásaink, mint a nyelvnek valósággal élő nyelvemlékei, ma már nyelvtörténeti alapon is ismertethetők ; így tárgyalva még inkább értékesíthetné leírásukat nyelvtudományunk az egész magyar nyelv történetére nézve *) Pl. A varrótű ez. kis mesében TEMESVÁRI I. közlésében (Nyr. és-SIMONYI Tréfás népmesék), s legújabban ERDŐS DEzsőnek a névmutató kérdésére vonatkozó hibás liáromszéki válaszában, Nyr. 1905 : 33. **) Vö. a kolozsvári egyetem 1895. évi Fasciculusát.