Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - V. 288

A MAGYAR SZÓTÁRIRODALOM. 307 a) A «Medulla»-ban előforduló magyar igék közül a tiszta r-tövűek (vö. SIMONYI TMNy. 254.) főnévi igenévi alakjukban állandóan v-vel vannak írva, tehát: fuvni (1137., 2182. szám alatt), fel-fuvni (1299., 22^46. sz. a.), jövni (1894., 2230., 2372. sz. a.), meg-jövni (1994., 2095. sz. a.), ki-lövni (1062. sz. a.), növni (2279. sz. a.), szövni (2299. sz. a.), belé-szövni (1398. sz. a.), eleiben-szövni (1875. sz. a.), megszövni (1781. sz. a.), visszaszövni (2088. sz. a.). A tiszta v-tövek ez írásmódja szerintem nem a kiejtésben, hanem GELEJI KATONA ISTVÁN következő tanításában leli magyarázatát: «A' melly verbumnak, í/iemajaban v bőtű vagyon, a több róla ágazott personako&n és tempusokb&n is ott kell lennie. Mint: . . . . hivni. . .jovni, . . . búvni .. . sivni, rivni, szívni, novni, szövni, nyovni, óvni.. . .» (Magy. gramm. XIII. §.). b) A -val, -vel-mgos alakokban a «Medulla» mássalhangzón végződő szavaknál állandóan v-vel való alakokat közöl, tehát: arokval (2357. sz. a.), ajundekval (2033. sz. a.), etelvel (2383. sz. a.), haszonval (1897. sz. a.), kevésvei (542. lapon), sorsvai (2226. sz. a.), színvd (1875. sz. a.), vetésvei (2263. sz. a.). Közismert dolog, hogy a keleti székelység, a csángóság, a palóczság, valamint a zempléni magyarság egy részének nyelvében a -vei rag v-je mássalhangzó után is megmarad, mindazonáltal azt tartjuk, hogy a «Medulla»-ban közölt tv vei való alakok csak írott alakok GELEJI KATONA ISTVÁN helyesírási elvei szerint, a ki Magyar grammatikátskájában (XVII. §.) ezt mondja: «Az ablativusok, mellyek mellé praepositio . cum tétetik, igazán mZ-ban, vagy vel-hen mennek ki, s nem pedig az utolsó consonansoknak meg-kettöztetósekvel. Mint .... Ábrahamvai, Isaákval, Jákobval .... allatval, akaratvah stb. c) Az előző két pontban felsoroltakat megerősíti az, hogy a -vd, -ve-ragos alakok a mi szótárunkban — az egy hírré esetet kivéve (2036. sz. a.) — mássalhangzó után is -vá-, -vé-vel vannak írva, tehát: kevesvé (542. lap), kitsinyvé (542. lap), közönségesvé (1947. sz. a.), közvé (2411. sz. a.), rabvá (1495. sz. a.). — Ez a mássalhangzó utáni v-vel való írás grammatizáló, tudákoskodó írásmód, melynek legrégibb nyomát GELEJI KATONA ISTVÁN «Titkok titka» ez. művében találjuk (vö. jókvá, TMNy. 21* •