Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - V. 288

304 MELICH JÁNOS. serengelni (sarjú, secare szónál, vö. MTsz.: sereng — sarjú), tulipán fú (tulipa szónál) és még számosan nagyban növelték volna a NySz. értékét. 5. WENDELINUS (íMedulla Latinitatis» ez. műve. A latin nyelvtani oktatásnál nagy súlyt helyeztek a tanítók a XVI., XVII. században a latin frázisokra. Az ékes és szép latin beszédhez szükség volt ezek pontos ismeretére. COMENIUS «Eruditionis Scholasticse pars II.» czímű műve «Grammatica Janualis» részében a frázisokról szóló tudnivalók a grammatika egyik fontos részét alkotják. Csak azt kell megjegyeznem, hogy a XVII. században frázison kissé többet értettek, mint manapság. COMENIUS a frázisokat 15 csoportba osztja, s ezek között frázisok az olyanok is, mint «Eomulus rex», vagy «vir magni ingenii», «puer ingeniosus» stb. Hogy a tanulók a frázisokat megtanulhassák, mindenekelőtt nyomtatott frazeológiákra volt szükség. A XVII. század folyamán iskoláinkban két ilyen frazeológiáról tudunk; az egyik tisztán latin nyelvű szótári frazeológia, szerzője ALSTEDIUS JOH. HENBICUS;*) a másik frazeológia magyar értelmezéssel is el van látva, s ennek tárgyalása a magyar szótárirodalom történetébe való. Ez a mű WENDELINUS frazeológiája, s czíme: «Medvlla priscae puraeque Latinitatis, Quá omnes lingu© Latináé idiotismi é purioribus et classicis onmibus seriptoribus, quorum *) PÁRIZ szótárának BoD-fóle kiadásaiban BOD PÉTER a többi közt ezeket írja: «Vocatus erat luculentö mille Talléromra Salariö ad Academiam [értsd: Alba-Juliacensem] . . ..JOHANNES HENEICUS ALSTEDIUS, per anagramma Seduliias ex verő dictus: qui plures in usum Discentium edidit libellos; Lexicon quoque seu Phrases alphabetico ordine digestas, vocabulorum Centurias.» SZAMOSI JÁNOS (VÖ. Erd. Múzeum 1874. I. 31. 1.), majd DÉZSI LAJOS (VÖ. Magyar író és könyvnyomtató u XVII. századb. 295. 1.) e szótári műről úgy írnak, mintha az latin-magyar frazeológia volna. ALSTEDIUS szóban forgó művének «Lativm in nvce, Id est Rvdimenta lexici latini . . . Albse-Juliae M. DC. XXXV.» (a M. N. Muz. példányának jegye: RMK. II. 765.) a czíme, s benne a 67—225. lapokon «Sylvvla vocvm latinarvrn exhibens Origines hujus lingvae, ita ut harmónia notationis, et series derivationis atque compositionis juvet memóriám* fejezettel ábécze-rendben közölt latin nyelven írt latin etymologiai szótár van. Magyar órtetmezés sehol sincs, s így e műnek a magyar szótárirodalomban helye nincs (vö. még SZABÓ K., BMK. II. 497. szám).