Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - III. 24

A magyar szótárirodalom. (Harmadik közlemény.) p) Két, esetleg több nyelvű szótárak. a) A nyelv egész szókészletére kiterjedő szótárak. A középkori iskolázásnak legfőbb czélja a latin nyelvnek szóban és írásban való elsajátítása volt. Latin volt a tanítás nyelve s ez volt az énntkezés nyelve az iskolán kívül is. Ezt a ezélt óhajtotta elérni a renaissance- és a humanismus-kori iskolázás is s e tekintetben csak abban külömbözött a középkoritól, hogy megvetette az egyházi latint s ideálul CICERO nyelvét állította. A középkor egyik leghíresebb tárgyi (reál) szótára JOHANNES BALBUS DE JANUA «Catholicon»-a (XIII. századi mü); ez a szótár a maga feladatát így írja körül: «Orthographia, prosodia, significacio, origó, ethymologia quarundam diccionum, que frequenter inueniuntur in biblia et in dictis sanctorum et poetarum» (vö. J. MÜLLER, Handbucb II. 610.). A klaszszikus latin írókat egyáltalán figyelembe nem veszi; ezzel szemben az 1502. évben megjelent CALEPINUS az egyes latin szavak magyarázásánál bőségesen idéz példákat a klasszikus latin írókból is. Azon tankönyvek tekintetében azonban, a melyek akár az egyházi, akár pedig a klasszikus latin nyelv birtokába juttatták az embereket, a középkor és a renaissance-bumanizmus kora közt nem volt nagy külömbsóg. A tankönyvek három csoportra oszthatók. Az első csoportba az abecedariumok tartoztak. Ezekben az abecedariumokban közölve voltak a latin betűk, néhány imádság, valamint 10—15 fogalmi csoportban a legszükségesebb latin szavak (nemzeti nyelven értelmezve). Ilyen emlékünk nekünk az 1630. és az 1694. évi Abecedarium. A második