Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)
Tanulmányok - Fokos Dávid: A locativus-féle határozók a votjákban - 207
A LOCATIVÜS-FÉLE HATÁROZÓK A VOTJÁKBAN. 227 repülő ölyv árnyéka a víz felszínén tükröződik. WICHM. I. d. 417. | nur-vili 71 nos-ik tuá hadain jurt-jer kildám a mocsáron ismét egy igen nagy ház jelent meg. M. 78. Testrészek: Mikalla . . . badgém méjégo murtlán d'érsézd tugaskdmén adéti, bay-vélaz éin-kéUjdz ad$d Miska ... a nagy bajuszos embernek a haját szétzilálva látja, arczán könnyet lát. M. 92. | od-kd bigati, éukzajd-ik tinad jirid p el'zpum-vilad uz lu-ni ha nem bírod [megtenni], reggelre nem lesz már válladon a fejed. M. 70. | gagdgldn pidiz vilin kokijez, imiz-niriz, sinmig a lúdnak lába fölött testtörzse, arcza, szeme. M. tm. 4. Itt még a következők említendők meg: kidbks koskem vorgoronlen kagaz vilin vetloz iivorez a messzire ment legénynek üdvözlete papiroson érkezik. WICHM. I. d. 417. | sur-durjosad vo£ bad'-pued, kwar-viljosad cecied folyód partjain zöld fűzfád, levelein mézed. M. d. 157. | so pilem-v élén kél'oz az a felhőn fog maradni. M. 91. | güjivilin kor killd a mohon gerenda fekszik. M. tm. 96. | nél-pi ubo -v élén budis nemis-kü^é-kajik cat budá a gyermek karón növő bab módjára gyorsan felnő. M. 88. | mi um ve'rasks, kiui vara, kirez no vitiiin si vera mi nem szólunk, a nyelv szól, a hárfán is a húr szól. WICHM. I. d. 319. A folyó mellett: ud-murt kalíkldn kot-kudizles $ec, kuémo bakatirjossi Ka Imdz-vilin uliUam a votják népnek legjobb és legerősebb hősei a Kalmáz (folyó) mellókén laktak. M. 61.*) | nur -vilin bordsa silikiz doraz liktis bakádz adjam a mint ott sírva állott a mocsárnál, egy hozzá jövő békát látott meg. M. 77. || Vö. nur-vila mindm a mocsárhoz (tkp. -ra) ment. U. o. || zürj. sek Jordán vylö Joan d'ynö voys ekkor a Jordánhoz jött Jánoshoz. WIBD. 218. || Vö. a franezia sur prsepositio hasonló használatát. Más szólások: atased no iíirdoz ug gurt vivilo s ad vorgoron no murtio'úz saikatisa der Hahn kráht im Dorfe, erweckt die erwachsenen Mánner. WICHM. I. d. 362. | kik sika-vínjoslen vilaz Ijmj ug ku'd'dza két testvéren nem marad meg a hó. U. o. II. tm. 376. \vu vilin sjlon djrja . . . bei dem Fest der Wasserweihe. U. o. II. 119. J uko katames kuísasa sal!i no viuiin poskitim nachdem wir Filzschuhe angezogen hatten, die mit Goldstickereien versében waren, nutzten wir sie ab, indem wir über Stöcke wanderten. Ü. o. I. d. 288. *) Ebben a mondatban a vilin még nem névutó, hanem Kalmdz-vil összetett főnévnek (K. folyó melléke, vidéke) -i-n ragoa alakja (superessivusi jelentésben).