Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - IV. 165

182 MELICH JÁNOS. Dictionarium 1604. lat.-m. rész, előszó). Egy másik eset heidelbergi tanuló korában történt. Történt ugyanis, hogy Sárospatakra lectornak hívták s ő az állást nem merte elvállalni, mert hiszen a magyar tanuló ifjúság kezében nincsenek alkalmas tankönyvek, így mindenek előtt nincsen alkalmas szótár (vö. Dict. 1604. lat.-m. rész, előszó). Németországon kívül MOLNÁR megfordult Schweizban, Olaszországban. E bolyongásai alatt sem feledkezett meg kedvelt ifjúkori gondolatáról^ egy latin-magyar szótár megírásáról, valamint arról, hogy DASYPomust kell követnie, mert e téren ez a legjobb berendezésű. A mikor aztán kissé megszabadul az anyagi gondoktól s szótára kidolgozásához fog, akkor is ezt írja (1604-ben): «Etsi per annos hosce quatuordecim, in aliquot Academiis, et maximé Francoforti in Emporio librorum, nationum multarum vidi Dictionaria, varia et dissimili methodo scripta: pre omnibus tamen piacúit sequi Dasypodiani Dictionarii eam methodum, qua illud nuper disposuit vir de re literaria optimé meritus Theodosius Eihelius, civis et Typographus Argentinensis)> (Diction. 1604. lat.-m. rész, előszó). Valahol azt olvastam, hogy a nagy emberek élete az ifjúkori ábrándoknak a férfikorban való megvalósítása. Senkiről több joggal el nem mondhatjuk ezt, mint éppen MOLNÁR ALBERTTÖI, a szótáríróról. Az ifjúkori ábrándok megvalósításához azonban az eltökélt szándékon kívül szilárd kitartás is szükséges; MOLNÁR-ban ez is megvolt, a mennyiben ifjúkorától a legodaadóbb szorgalommal abban fáradt, hogy a magyar szókincset minél alaposabban megismerje. E tekintetben nem elégedett meg azzal a magyar szókészlettel, a melyet gyermek- és tanuló korában társalgással elsajátított, hanem szorgalmasan olvasott magyar könyveket, hogy minél több szót ismerjen. így mikor Győrbe került iskolába (1586 vö. DÉZSI, SZ. Molnár A. Naplója 5. 1.), figyelmesen hallgatta SÍBOLTI DEMETER lelkész prédikáczióit, magyarul írt könyveit pedig mohón olvasta. Debreczenbe kerülve azokat a magyar könyveket, a melyekhez hozzá tudott férni, vagy a melyeket megszerezhetett, oly nagy szorgalommal olvasta, hogy tanítói kénytelenek voltak erőszakkal is elvenni tőle e könyveket, nehogy miattuk a latint elhanyagolja. S magyar könyvekben Németországban sem volt hiány. Magyar könyveket hoztak a