Nyelvtudományi Közlemények 36. kötet (1906)

Tanulmányok - Kodály Zoltán: A magyar népdal strófa-szerkezete 95

100 KODÁLY ZOLTÁN. I. Az ősi kettőssor (periódus), ebből összevonás útján alakul Ha. A 11-fázisú sor 4-es formájának ősalakja. Ilb. Az előbbi súlyviszonyai változtak: minden második súly gyöngül, minden jelentősebb súlyt egy kevósbbé jelentős követ. III. A régibb és újabb magyar ritmopoeia kedvelt alakulata. (TINÓDI énekeinek fele.) IV. Ha a tempó meglassul, akkor a sorvégi 3 hosszú hang — egyszólamú zenében — könnyen kiegyenlítődik, hasonul a többihez; igy keletkezik ez a 6-os. Ilyen pl. BAKTALUS V. 106. Ha fázisszáma nem nagyobb 1 I-nél, könnyen átmegy a Vl-ba. Ilyenkor csak melléállított 4-esek éreztetik 6-osnak. Pl. BÁRT. I. 26. V. A III.-tói tempóban, a dallam könnyebbségében ós a súlyárnyalatban külömbözik. Gyors menetű fölbontásos jellegű melódiákban van meg. Pl. «Tisza partján van egy hajó kikötve» kezd. ismert dalban. (SEPRŐDinél is.) Ha fázisszáma megfogy — pl. összevonás útján, megközelíti azt a 4-est, amely Ilb. első felét teszi. VI. Igen gyakori népdalsor: a 11-fázisú sor tipikus 3-as alakja. Párja a 10-fázisú ^ w o w ^ ^ ^ w -L ~. VII. Lassú 6-os ilyen fázisszámmal nincs; nem birná a tempót. Csak aprózott, fölbontásos dallamokban tűnik el ennyire a súlyok külömbsége. IV-bői olyanképpen keletkezhetett, hogy a fázisszám tetemesen megnőtt. Példája: BÁRT. I, 10, 48. V. 105.*) A táblázatban tehát egymástól külömböző 4-eseket, 6-osokat látunk. Eddig a ritmika nem vette figyelembe, hogy az egynevű sorok közt is fontos külömbségek vannak éppen a dallam súlya, volumene szempontjából. Egyre SARÁN figyelmeztetett: (Beitr. 23, 77. és Der Rhytm. des frz. V. 86.) bizonyos, a sor *) Nevezetes, hogy a dalainkban előforduló mindkétféle 6-os jóformán kivétel nélkül 4, 2 szerkezetű, ellentétben a nyugateurópaival, mely SARÁN (Jen. Hs. Bhythmik 15. §.) és SIEVERS (Metrische Studien I, 42. §, 3.) szerint 2, 4 alakban túlnyomó. A mi sorainknak ez a metszete is a fönnebbi eredetre mutat. Míg a nyűg. 6-os metszetében talán a középkori «dekasyllabon»-ból való eredetének jegyét viseli. Ennek formája t. i.: _ ,_^ uí-i uLi (A.) | _ -L _ -L _ OJ (A.) (1. SARÁN, Der Kh. des fr. Verses 87. 1.) éppen megfordítottja a fönti Ila.-nak.