Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Ismertetések és bírálatok - Szinnyei József: Simonyi Zsigmond: A magyar nyelv. 427

ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. 447 hangváltozás föltevésére pedig nincsen semmi alapunk, azért nem gondolhatunk egyébre, mint ragátvitelre, vagyis a -cl birtokos személyragnak a tárgyas ragozásba való átterjedésére. Az átterjedést elősegíthette az, hogy a birtokos és a tárgyas személyragos alakok gyakran fordulnak elő egymással kapcsolatban, pl. «kapo/w a botomat*), «félted a bőrödet*). Azért könnyen léphetett az eredetibb *várot, *kérét alak helyébe a várod, kéred. (Vö. NyH. 117, 128). — A votj. szóközépi és szóvégi d hang ugyanolyan eredetű, mint a magyar; ennélfogva az igei -d személyrag (a mely helyett -t-t várnánk) ott is a birtokos (mégpedig eredetileg több-birtokú) személyrag átvétele. 395. 1. A csángó érti-n, mongyá-n, szeretté-n-íéle alakok -n-je aligha azonos a vagyon, hiszen, viszén stb. -w-jóvel (1. erről szóló fejtegetésemet: NyK. XXXIII. 241), hanem alkalmasint csak olyan henye járulék, mint a d ezen csángó alakok végén : lábond, lovond, földönd stb. (Nyr. XXX. 111). 395. 1. «A többes 1. személynek ma -nk és -unk, -ünk a ragja, de a 13. században még -muk, -mük volt, mert a Halotti Beszéd írója így mondta az imádjunk, vagyunk alakokat: vimádjamok, vagyfoj-mokn. — A -muk, -mük (pro -mok, -mök) az első kiadásból maradt meg. A rag aligha azonos a székely mük «mi, mink)) névmással, mint a szerző gondolja. Az én nézetem szerint a rag nem egyéb, mint a *m» «ón» névmásnak -fc-képzős többese ; ellenben a mük (másutt: mük, mik MTsz.) vagy pleonasztikus többes : mü (mü, mi)~\--k, vagy a személyragos műnk (mink) változata (vö. tik: titeJcet). Az utóbbit valószínűbbnek tartom. 396. 1. A md. -nek o: -nek; e helyett ajánlatosabb a mélyhangú -nok alakot idézni. A lp. -mek ragot nagyoltan így írtam volna: -malik (fonetikus írással: -meok). — A lp. -dek az 50. lapon helyesebben d-vel van írva (1. fönnebb); md. -de o: -de. Ez meg a f. -mme ós -tte a laikus szemében nem elég hasonló a megfelelő magyar raghoz. 396. 1. A -lak, -lek-rdgos ige tárgya nemcsak «téged», hanem «titeket» is lehet. 398. 1. A rejtőzik alakot nem kellett volna megcsillagozni. 411. 1. A föltételes módnál a vogul példába, a mely AHLQVIST (SUS. Tóim. VII. 194) után van közölve, hiba csúszott be: AHLQVIST q betűje u. i. nem kv-t, hanem klt-t jelöl; tehát nem kvolnem, kvohién stb., hanem khol-. — Cser. kolnena, kolneda o: -na, -da (pontosabban: a-val). 412. 1. A votjákban az -s'A;-képzős és az -ék-nélküli prsesens használata között az a külöinbség, hogy az előbbi jelenleg folyamatban levő cselekvést fejez ki, az utóbbi pedig általában olyan cselekvést, a mely el nem múlt időbe (= jelenbe v. jövőbe) esik. — A votj. -ék képzőt a szerző (BüDENzet követve) azono-