Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Pólay Vilmos: A vogul infinitivus használata tekintettel a magyarra 370

A VOGUL INFINIT1VUS. 423 at ánse'im hogy felálljak, térderőm nincsen III. 122. nén jui-pálent naulyatné jqr-ke qsnüm, toy yün váyknüm ha utánatok futni erőm volna, én hogyan másznék úgy IV. 329. [neltép vqm at joyti (pelimi) nem birom kivárni IV. 105]. mm ikém i ni vuni akhcqm ikém nőm nincsen és nőszerzésre pénzem sincsen IV. 370. 3. Ide tartoznak még amódot, szándékot kifejező szavaktól függő czéljelzők, bár e kifejezések mellett a czélhat. inf. sem ritka. Ilyenek: jen vosét-kit perméné oamélát oaüm benn a ruhában nincs mód, hogy kiállja II. 225. üs-eut tortám ölat, ju pasépéné oqmélánl oat'i a város kapui be vannak zárva, nincs módjuk behaliatolni II. 237. soyrépt noykhwe jiné oqmélán oqti a lépcsőpitvarban feljönni nincs módjuk IV. 377. jal-álné oqmélátén oqti megölni módjuk nincsen IV. 251. kwálné nqmtén-ke patés, minén akwr paln ha elmenni kedved van, takarodjál IV. 326., v. ö. a magyarban: nem mutatta elmenő szándékját [Kák. tár. II. (Bud. Alb.)]. Érdekes a következő két példa, a melyben mozgást jelentő verbum finitum mellett czéljelzőt találunk czélhatározói inf. helyett, bár a második példa kétséges : qul-uj qsléné joytém kit yum jamei első állat ejtéséhez jutott két férfi lép elő III. 517. alám ti tépiy Lusémné minné sálit kérwast hát hogy ezen táplálékos Loszva vidékére menjenek, lettek a rének befogva IV. 29. 4. A látást és érzést kifejezővai és sujti mellett a dolog tárgya inf. helyett -né képzővel van ellátva. A magyarban is találunk az -ó, -o-nek ily alkalmazására példát a régi nyelvben, de ezek az esetek valószínűleg a «videó te scribentem»-féle latin szerkezetnek szóról szóra való fordításai. Ilyenek pl.: ime en latoc neg férfiakat megodattakat iarokat a tűz közepet BécsiC. 134. Latot e propheta ferfiat veres louon vlot es allot BécsiC. 291. Vogul példák : mén yoti kwolné éaltnémén va'én, tü sültén a mely házba bennünket betérni látsz, lépj be te IV. 329. tan paltünl joytéyém-pél yqtálém it'imané at váyém ha hozzájuk érkezem, észre sem veszem, mikor esteledik nappalom IV. 139. tájeicáy, nVnet khóm minní tit á vacántséii káplán, nem láttál-e itt egy nővel egy férfit menni IV. 366. la'iláya yotál' yályélálnétén sujti lábait vmiképpen csúszni érzi II. 112. 5. Ha a magyarban ige önálló főnévi szerepbe jut, akkor az igenevek közül csak az inf. használatos, a vogulbanilyen kor is -né-t találunk, pl. noyor, ám Iá áfám qsém! — lant — u-y ju