Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1

40 MELICH JÁNOS. venya (földre leesuen veiiat tegen, tegenek veniat, Birk-kod. M. könyvszemle XIV. 17, 20.); — lat. venia. vigília. Nem lehetetlen, hogy magyarul *vigyilia, *vigyilya, *vigyilla-nak is mondták (v. ö. e mű I. 2, 43.), itt-ott vigyázat-nsik, virrasztás-n&k (v. ö. NySz.; ez utóbbi alakban a szlovénben is: vörosztüvanye: vigília) is fordították. A mai magyar népnyelvben karácsony estéje == vília estéje (v. ö. e mű I. 2, 299.); — lat. vigília, cseh-t.-lengy. vília, wilia, szlov. Ml ja stb. vikárius (Schlágli szój. vicaris, másutt vikárius, vicarios NySz. és M. könyvszemle XIV. 1(5, 17, 18.); —lat. vicarius, horv. vikaris, vikarus, vihar (SURM. Acta croat. 19-1, 229, 236, 264, 277. stb.) stb. A helyettesnek más neve nyelvünkben: úr-képe, bíró-képe, királyképe (NySz.), vagy császár viszette stb. (NySz.). [világ. A m. szó «mundus» és <lux» jelentésű; ez a jelentése van a szláv svéfb szónak is; mivel az egész szlávságban a svétbnek ez a jelentése megvan, s mivel nem kizárólag egyházi term. technicus a szó, bővebben nem tárgyalom(v. ö.ÁsBÖTH,NyK.XVIII.). Megjegyzem azonban, hogy a gör. kel. szláv terminológiában és nyelvekben A\iprk:

mir'h: mundus]. wvíf/vasárnap, vörös hót, v. ö. A hét és napjai. vízkereszt, v. ö. Kereszt. zarándok. SZAEVAS GÁBOR érdeme, hogy a czímül írt szónak az eredetével nagyjában tisztában vagyunk. Az ő fejtegetésére (v. ö. Nyr. XIX. 385—389, XX. 472—474.), valamint saját gyűjtésemre támaszkodom, midőn a következő sorokat írom. A zarándok szóban a szókezdő z helyett egész a legújabb időkig sz-et mondtak; a nép nyelvében ma is szarándok a szó (MTsz.). Sűrűn előforduló szó a szarándok emlékeinkben, s alakváltozatai: szarándék, szarádnok (NySz., száradok alighanem tollhibás alak ; a nép nyelvében: szalándok MTsz.). Az eredetihez legközelebb álló alak a szarádnok, a melynek -nok vége azt mutatja, hogy olyan szláv szó átvevése, a mely a szlávban -nik-re végződik. Ha ilyen -nik végű szó után kutatunk a szentírási szövegekben, akkor a m. szarándok-m a következőket fogjuk találni: aj LXVIII. zsolt. 9. vers: Apor-k.: Idegon lettem . . . es zarándok, Döbr.-k.: idegené lök es . . . zaarandoka — lat. extraneus factus sum et... peregrinus ; Psalt. Sin.: TOVíK,^ EMJTk • • • • CTpdNíN'k (= tuzdb bych'f. i stranen'b).