Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Pólay Vilmos: A vogul infinitivus használata tekintettel a magyarra 370

A VOGUL 1NFINIT1VUS. 407 I. k. nétal qlwykwé qs jqmés nő nélkül élni szintén jó 7. IV. k. toy qluykwé mat jqmés vájjon úgy élni helyes dolog-e? 344. IV. k. jqmés nqmtél nay-paltén qluykwé-ke yotém l'ül': kwona iawaln líném ha vmiképpen rossz jó gondolkozással nálad lennem: utasíts ki engemet 326. V. Szenvedő igével kapcsolatos infinitivus. A szenvedő alakot a cselekvővel szembe állítva azt találjuk, hogy a szenvedőnek lényegében más szerepe nincs, mint az, hogy más viszonyt tüntet fel alany és állítmány között, mint a cselekvő. A passivum és az activum között fenforgó külömbség PAUL szerint (Princ. der Sprachg.3

255.) csak akkor fejlődhetett ki, a mikor a külömbség alany és tárgy között már megvolt. A szenvedő forma a tárgynak alanynyá tételénél fogva igen alkalmas arra, hogy a lélektani alany nyelvtani alanynyá legyen; pl. «engem vernek*, itt «engem» a lélektani alany, mert két képzet van összefűzve e mondatban egy egészszé : a saját magam képzete és a verésé. A vogulban az igék szenvedő használata igen gyakori, s ezt a gyakoriságot a nyelvnek ama fent említett törekvéséből magyarázhatjuk, hogy a lélektani alanyt grammatikailag is ki akarja tüntetni. De nemcsak átható igékből képzett passivumokat találunk, mint a magyarban, a mi — mint SCHNEIDER (Nyr. XXII. 66.) mondja — nyelvünk megmásíthatatlan törvénye s oka egyszersmind, hogy a szenvedő szerkezeteket a nyelv elejtette, hanem a vogulban gyakoriak a benhatókból alkotott szenvedő formák is. A vogul nyelv e sajátságánál fogva nemcsak a tulajdonképeni tárgy lehet alany a szenvedő szerkezetekben, hanem a távolabbi tárgy is, mint pl. az angolban. Oka e sajátságnak ismét csak a PAUIÍÓI hangsúlyozott törekvés lehet, hogy a lélektani alany lehetőleg grammatikai is legyen. Pl. joyti «jut, jön, érkezik» értelemben járatos a vogulságban, tehát benható ige, de szenvedője van, pl.: tqul mqrsé elé ménémat int jdyd sípkélotané an te joytqu onnan, a mint kissé tovább ment: apjának szürke lova jő ím hozzá III. k. 131. nqr-aula sam-posné atjoytawé az Uralbérczek végéig szintén nem hat el a szem világa I. k. 36. De azért cselekvő alakban is előfordul: Numi-Tqrém asá unléné qln sirp siriy kwol áwin joyti N. T. atyja lakó ezüstrúdú, rudas ház ajtajához érkezik I. k. 138. vagy