Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Pólay Vilmos: A vogul infinitivus használata tekintettel a magyarra 370

A VOGUL INFINITIVUS. 403 IV. Infinitivus mint alany. Hogy miképpen fejlődhetett az inf. bizonyos igék mellett véghatározóból alanynyá, ezt a fejlődési folyamatot az ÉV. éri «kell» világítja meg, a mennyiben alapjában véve annyit tesz mint «szükségem van vmire» (v. ö. BUDENZ magyarázatát a cseremisz küles mellett álló inf.-ra vonatkozólag NyK. IV. 83.). A «kell» jelentésű m-nek az alkalmazása túlnyomólag személytelen, s ennélfogva a személyes alany lappangásban lévén, a nyelvhasználat a mellette álló inf.-t tette alanynyá. De a magyarban és a vogulban is két példában találunk nyomokat arra nézve, hogy a nyelvhasználat az illető lélektani alanyt igyekszik grammatikailag is érvényre juttatni az inf.-nak alanyi szerepével szemben. S ez az újabb fejlődés nem is talál nagy akadályt az inf. alanyi alkalmazásában, a mennyiben az inf. alanyi voltának érzése annak másféle használata miatt nem oly intenzív a nyelvtudatban. így pl. ebben a magyar kifejezésben: «tessék leűlnio a lélektani alany azoknak a személyeknek a képzete, a kikhez ezt a felszólítást intézik, de minthogy a lélektani alany grammatikailag is érvényesülni törekszik, azért mondjuk: «tessenek leűlni». Az említett két vogul példa a következő: III. k. tatiáném nq?j% vortuykwé ere'it ezen szerszámaimat fel kell peczkelni 378. IV. k. taw am lüníimém maviér yuUli! %qy'/an alwást, %assaykwé éveit hiszen ha én sirok, abból mi támad, meg kell tudni, ki ölte meg őket 171. Az m-nek személyes használata tehát mindössze csak a többes szám harmadik személyére szorítkozik, úgy mint az előbb említett magyar példában. Ha mármost ezt a két példát szemügyre veszszük, akkor azt látjuk, hogy itt valószínűleg más ok működött közre az m-nek személyessé változására, mint a fent említett magyar példában. A lélektani alanyt mindkét példában egyesszámi dativusban állónak kell gondolni; így tehát az nem lehetett hatással az m-re, mert ez itt többesszámban áll; de igenis az ilyen példák analógiájára mint: titit as méykwné ére'it ezek ménkw-nek lesznek alkalmasak I. 130. a nyelvérzék az inf.-tói függő többesszámi tárgyat alanynak vette, s ez volt közvetlen hatással az érinek többesszámban való alkalmazására. 20*