Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1

m SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 37 gisterében olvassuk, hogy a mi Krajnában kadilu, az a szlovénben temien. Ez alak ebben a formában magyar eredetű, azonban megvan itt az eredeti temjan alak is. HABDELICH, JAMBRESSICH és BJELLOST. szótára közli, hogy a kaj-horvátban a lat. thus neve temjan (v. ö. LINDE szótára; PLETEKSNiKnól: tamjan). S ezzel eljutottunk olyan kath. nyelvekhez, a melyeknek keresztény terminológiánkra befolyásuk volt. Végeredményül kimondhatjuk, hogy a m. tömjén hangalakja alapján lehetne ugyan az óbolg. emlékek régibb szerkesztésében előforduló thmhjan'b átvétele, lehetne gör. kel. szlávbolgár átvétel is, azonban meglévén a róm. kath. délszláv-horvát-T)an is, a mi nézetünk szerint a magyarban róm. kath. kaj-horvát eredetű kifejezés, a mint azt az ide -mellékelt térkép is feltünteti. vacsora. Ebben a használatban, hogy úrvacsora, utolsó- vagy vég-vacsora (v. ö. NySz.) egyházi terminus technicus a kifejezés. Hasonló kifejezések vannak a szlávság közt is (v. ö. cs. vecere Páné, lengy. wieczerza Panska, hazai szlov. szvéta vecsérja, szorb zadnja vecera stb.), s mivel a vacsora maga is szláv eredetű szó, a kifejezésekben való felfogásbeli találkozás szintén kölcsönzés lehet. Mindazonáltal nem tárgyalom a szót, még pedig azért nem, mert a vacsora szó általában jelentvén bármilyen «abendmahl»-t, nem