Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: Időalakjaink és módjaink a háromszéki nyelvjárásban 332

364 ERDÉLYI LAJOS. ma nemcsak a megtörténhetés, valószínűség, hanem a jövő és pedig a határozott jövő, s illetőleg a beálló cselekvés jelölésére is használtatik, bár a köznép beszédében csak ritkábban. Bs ez a használata nem lehet nézetem szerint csak újabb keletű, hanem használtatott bizonyára a 60-as években is, bár — mint ma is -csak ritkábban; de a 70-es években megjelenő Nyelvőrben már nem egyszer találkozunk vele ilyen értelemben. (L. pl. Nyr. 2 : 559, 3 : 116, 6 :46, 90, 477. stb.). Sőt nézetem szerint e használata lehet az eredeti, ebből fejlődhetett a másik, melyben a valószínűség kifejezésére áll. A beállásnak és a jövőnek általánosan érzett bizonytalansága adhatja meg a lélektani magyarázatot, az ú. n. psychologiai momentumod e jelentésbővülésre, a mely nemcsak a székelységben, de egyes más nj^elvjárásokban s az irodalmi nyelvben is megtalálható. Tehát világosan szólva, ez igealak is előfordul önállóan és viszonyítva, mindkét esetben kétféle értékben: a) Beálló cselekvés, illetőleg beálló v. folyamatos jövő kifejezésére, bár ritkábban. Pl. Hónap (holnap), asz hiszem, le fog jóni. Oda bizo~ mii es el fogunk menni. Ott sokan fognak lenni. (Határozottan jövőre.) b) A valószínűség vagy tagadólag a valószínűtlenség kifejezésére, mégpedig itt inkább jelenre vonatkozólag, határozatlan, bizonytalan, de a valószínűség sejtelmével biró nyilatkozatokban (mint verbum auxiliare verisimilitudinis). Pl.: Ha egyik háromszéki azt kérdi a másiktól, hogy hányadika és az csak valószínű választ tud adni, így felel; Ma bizony tizennyolczadika fog lenni. Vájjon ez és ez tudja-é ? Fogja tudni v. tudni fogja. Hány az óra, édes apám? Tám kettőre fog járni, fiam! Stb. Jegyzet. Ezzel függ össze az alábbi fogott irni alak is. c) Felszólító mód értelmében való használata, mint pl. le fogod irni! és d) az udvariasság kifejezésére való alkalmazása, a mi az újabb köznyelvben szintén divatos, pl. kérni fogom (= kérem), hogy ezt meg ezt tegye meg—nyelvjárásunkban még ma kevésbé hallható; de szintén előfordul a műveltebbeknél. Ismeretes a köznyelvből az efféle használat is: Csak nem fogom azt tenni, hogy . .. (múltra értve). Nyelvjárásunkban még ma ez sem divatos.