Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1

24 MELICH JÁNOS. fel: a) Az osztrák-szlovén skof szintén ófeln. átvétel, s ha a biskup német eredetű, akkor az ófeln. biseof kétféle alakkal került volna át a szlávságba. Ez ugyan magában véve még nem baj ; tekintve azonban hogy az osztrák-bajor szókezdő b már a legrégibb időben is p-nek hangzott (v. ö. WEINHOLD, Bair. gr. 121, 124. §, de ugyanott 157. § bisgof és VONDRÁK, Fris. památky 41. 1.), mi inkább *piskup, semmint biskup alakot várnánk a szlávban. b) Fontosabb azonban, hogy a biskup szó megvan a róm. katb. szerb-bolgár, valamint a ea-horv. glagolitaés a dalm.-horv. terminológiában is. Ahorv. glagolita irodalomban, valamint a róm. kath. szerb-bolgár ker. terminológiában pedig csak azok a német eredetű kifejezések fordulnak elő, a melyek előfordulnak a gör. kel. óbolgár CYRILL és METHOD-féle nyelvben. Német eredetű kifejezések, a melyek CYRILL- és METHonnál nem fordulnak elő, nem találhatók meg a horv. glagolita irodalomban. Ilyen ném. kifejezés pl. a szlov. kelih. A biskup szó nem fordul elő CYRILL és METHOD nyelvében, ellenben a horvát glagolita irodalomban megtalálható. Ez a körülmény a biskup szó német eredete ellen szól; c) A ném. biseof, bischof b-je azonban csak úgy magyarázható, ha latin-román nyelvi kölcsönzést teszünk fel (v. ö. KLUGE, EtWb.), tehát egy oly latin-román alakot tételezünk fel, a melyben az e (episcopu) kiesett, a hangsúlyos szótagban levő p pedig b (vagy bilabiális w, v. ö. északi sp., port. bispo, spany. obispo, prov. bibes ; ol. vescovo, ó-frcz. vesque, mai fr. évéque, KÖRTING, EtWb.) lett. Az a)—c) alatt felsorolt okok alapján az a nézetem, hogy a róm. kath. szláv biskup, biskup épp oly közvetlen latin nyelvi átvétel, mint a milyen közvetlen a ném. biseof is. A m. pispek, püspök (v. ö. OklSzót., NySz.) nézetem szerint olyan nyelvből való, a hol a szó á-sel hangzik. Ilyen nyelv a ca- és kaj-horv. biskup, s ilyen részben a hazai szlovén biskup, a melyet a magyar eredetű püspek szorított ki. Ebből a biskup-hól nyelvünkben először *biskup, majd Hispuk s végre a ö-nek a p-hez való hasonulásával és magánhangzóilleszkedéssel pispek, püspök lett. A m. püspök tehát a benne levő s hang alapján hazai szlovénhorvát eredetű kifejezés. Előfordul nyelvtörténetünkben bisop alak is, ez német eredetű (v. ö. MELICH, Melyik nyelvjárásból 9. §.). regula (NySz.), mellékalakja: r'egla (v. ö. Birk-k. M. Könyvszemle XIV. 8: reglaja); — lat. regula (vulg. lat. ejtés regla).