Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - I. 127

A MAGYAR SZÓTÁRIRODALOM. 143 qui (sic!) pertinent ad mensam cum suis ceteris (asztali eszközök, ételek nevei), 21. Nomina que pertinent ad coquinam (konyha eszközök nevei). A.21. szócsoporton belül az egyes szavak felsorolásában csak nagyjában van némi rend, t. i. az egész és részei szerint való felsorolás, a legtöbb esetben azonban ez sem állapítható meg biztosan. A szójegyzéknek rendeltetése, mint minden ilyen nomenclaturáé, az volt, hogy belőle az ifjak a latin nyelv szókészletét az anyanyelv segítségével elsajátítsák. Tanulásra szánt mű volt tehát a Beszterczei Szójegyzék, a mit bizonyít az is, hogy a 14. szócsoport végén ez az emlékeztető sor van írva: «Disce puer dum tempus.» Ha azonban tankönyv volt a Beszterczei Szójegyzék, előáll a kérdés, hogyan keletkezett, kinek a munkája. Útmutatással szolgál erre némileg a 21. szócsoport után való következő bejegyzés: ((Explicit nominal. Per manus Georgij De regno dicto Sclauonye : Qui nescit scribere, nullum putat esse laborem, Trés digiti scribunt totum corpusque laborat. Quis te furetur, tribus lignis associetur.» E bejegyzésből az világlik ki, hogy szójegyzékünket Tótországból való GYÖRGY írta. Ki és mi lehetett ő, erre nézve semmi adat sem áll rendelkezésünkre. Társadalmi állására vonatkozólag FINÁLY azt hiszi, hogy Tótországi GYÖRGY tanuló volt s a szójegyzék afféle mai értelemben vett praeparatiója volt. Ez mindenesetre téves állítás, mert ellenkezik mindazzal, a mit a latin nyelvnek az iskolákban való tanításáról a XIV. századból ós a XV-nek első feléből tudunk. Téves állítás ez azért is, mert a kézirat betűinek alakja gyakorlott íróra vall, a ki a betűvetésben korának legjobb íróival kiállja a versenyt. S ép ezért mi is azt valljuk, a mit TAGÁNYI mondott (Századok XXVII. 306.) s utána ZOLNAI is elfogadott (Nyelvemlékeink 79.), hogy t. i. Tótországi GYÖRGY tanító volt, még pedig valószínűen vándortanító. De nem szerzője, hanem csak másolója a kéziratnak. Ezt következtetjük abból, hogy a kéziratban másolásból eredt tollhibák vannak; ilyen pl. a fényképmásolat 2. lapjának 5. sora, a hol zukishol ki van törülve, mivel a szerző észrevette, hogy a 4. sorba ez már be van írva. Következtetjük azonban abból is, hogy e szójegyzék anyaga nagyjában ugyanazon sorrendben ismétlődik a Schlágli Szójegyzékben, a mi lehetetlen volna, ha e szójegyzékek nem volnának közös eredetire visszavezethető máso-