Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - I. 127

138 MELICH JÁNOS. Handb. II. Griech. u. Lat. Lexicogr.). A szótárírás valójában az ilyen glosszákból fejlődött ki. Ha egy-egy kéziratban a megértést elősegítő sorközi vagy lapszéli, akár a kézirat nyelvén, akár pedig a kézirat nyelvétől elütő nyelven megírt bejegyzéseket bizonyos sorrendben összegyűjtjük, akkor már szótári művet alkotunk. A középkor hires szótára volt PAPIAS «Elementarium»-ja, JOHANNES BALBUS DE JANUA «Catholicon»-a; tulajdonképen alfabetikus sorrendben megírt encyclopeedikus művek e szótárak; ha mármost valakinek volt ilyen szótára, s a lapszélekre oda írta itt-ott az idegen nyelvű értelmezést is, akkor csak egy lépés választotta el attól, hogy kétnyelvű szótárt szerkeszszen. A brassói ág. ev. főgimnázium könyvtárában van egy 1470. tájáról való BALBüs-féle Catholicon (v. ö. Akad. Értesítő 1904. 408 1.), a melybe valaki több helyen magyar értelmezést írt. FÁBCHICH JÓZSEF 1791—95-ben írt egy szótárt, a mely kéziratban maradt s «Magyar Kalepinus» néven a M. N. Múzeum könyvtárában őriztetik. E műben FÁBCHICH a források jegyzékében azt mondja, hogy ő felhasznált egy 1554-ből való latin CALEPINUS-szótárt, a mely tele volt lapszóli magyar bejegyzésekkel: glosszákkal (v. ö. NyKözl. XXV1L 403). A mily igaz azonban az, hogy a szótárirodalom tulajdonképpen a glossariumokból fejlődött, épp oly igaz az is, hogy a kétnyelvű alfabetikus szótárak nem fejlődtek közvetlenül a középkor alfabetikus tárgyi szótáraiból. A kétnyelvű alfabetikus szótárakat mindenütt megelőzik a fogalomkörök szerint csoportosított két vagy több nyelvű szójegyzékek. Az iskolákban a XIII—XV. században úgy tanították a latin nyelv szókészletét, hogy a szavakat bizonyos fogalomkörök szerint rendezték. így pl. összegvűjtötték a halak, fák, füvek, állatok stb. neveit. Az egyes fogalomkörökön belül aztán a szavak felsorolása vagy az «egész és részei» szerint haladt, vagy pedig alfabetikus sorrendben. Az elsőre például idézhetjük a Beszterczei szójegyzék «mundus-világ»-ról szóló csoportját, a hol a sorrend ez: mundus, homo, genus, generatio, cognatio, consanguineus, avus stb. vagy SZIKSZAI-FABEICIUS Nomenclaturája «egyházi rend»-re vonatkozó kifejezéseit, a hol a magasabb állást jelölő szóról a kisebb állást jelölő felé történik a felsorolás, tehát először pápa, aztán érsek, püspök, kanonok stb. A második felsorolási módra ott van SZIKSZAI FABBICIUS Nomenclaturá-jának füvek csoportja, a mely abécze-rendben halad.