Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Szabó Dezső: A vogul szóképzés - 417

A VOGUL SZÓKÉPZÉS. 433 ban (mindig nomen actionis), a nélkül hogy más alakban és más esetben főnévként szerepelne. A nyelvérzókre nézve ezek talán nem is annyira névszók, hanem inkább cselekvésszók idői vonatkozással. Egy olyan mondatban, mint: pölém taw tqlmatd sujti fagyos ág töredezése hallik III. 97. — vagy: khwqsé ménmát oqt khansi sokáig megy, nem tudja IV. 371. Kv éppen olyan igei értéke van az igenévnek, mint ha ugyanazt így fejezik ki: sujti: pölém jiw tqlmati vagy: khivqsé menés, oat khansi. 2. A második eset az, midőn az igenév elvesztette igenévi értékét, az alapigóvel sokkal lazább összefüggésben van, mint az előbbi esetben, s önállóan szereplő névszó. 1. Példák az első esetre : Az igenév alany : tqici evez : %qúpci tqwmat nankés valakinek evezése látszott II. 89. EL. — saiti törik (saili tördel) jiw-man Iqmt yotté-s allémat sujti kemény fa kis darabjának töredezése hallik III. 143. — Az igenév tárgy: kivali kel: nqyy kivalmá at va'ilén felkeltét nem látod III. 190. —páti esik: kasát pdtmcit khölésté öcscsének elestét hallotta II. 239. K. •— Az igenév jelző : teli terem: ma télém möjt föld teremtési rege (v. a föld teremtésének regéje) I. 1.— sakhéri perzselődik: sqkhérém ötén perzselés szaga IV. 132. KL. — kwoalém namtém elmenési tervem IV. 92. KL. — Az igenév határozó esetraggal ellátva: yolit kwalment reggel felkeltükkör I. 2. — roytémi megretten: roytémdmtél ijedtemben IV. 242. FL. 2. Példák a második esetre: kwdli kel B.: kaltém lepény IV. 420. KL. — ülém álom (v. ö. m. al-) — sőrém halál (v. ö. jel-sórlayti lesoványodik Sz. 125. P.) — sültéin szikra (süli szökik + mom. t) — mari szűkül: marém szorultság, szükség I. 155. 7. -im, -imé.— Említettem már, hogy e képzőnek az előbbivel ellentétben pass. értéke van. Kérdés, hogy az -i hang jelentős elem-e ? Az sincs kizárva, hogy csak az -e-nek változata, s hogy a két képző eredetileg egy volt, de később a kétféle hangalakkal a jelentés is két irányba fejlődött. De számba véve a két alakkal járó szerkezetek külömbségét (-né ragos cselekvő alany és ragnélküli) ez a feltevés nem látszik valószínűnek. Gyakran fordul elő e képző -imé alakban, a nélkül, hogy a jelentése változnék. Ez az adat minden szabályosság nélkül váltakozik az -im alakkal. A két képző közt levő jelentésbeli külömbségeket már említettem, s e képző alkalmazásait most úgy csoportosítom, hogy az előbbi képző használatával párhuzamba lehessen állítani. I. Vegyük először az olyan eseteket (ezek a leggyakoribbak), midőn az -im képzős név állítmányi kiegészítő v. szélesebb értelemben vett állapothatározó. Itt a következő csoportokat állapíthatjuk meg: a) A képző transitiv igéhez járul, az igenévnek szenvedő ér-Nyelvtudományi Közlemények. XXXIV.