Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Szabó Dezső: A vogul szóképzés - 417

A VOGUL SZÓKÉPZÉS, 429 megegyezők a következő kifejezések : %ujti felbújt: yumin %ujtné ti yujtdslém férjed felbujtani felbujtottam II. 81. EL. — péntémli megalakul: péntémlané ti péntémlésmén megalakulni ím megalakultunk I. 101. FL. -— sdykdmti megteremt: sdnkamténé ti sankdmtdslém megteremteni ím megteremtettem I. 132. — tóti hoz: láti?j totné kwoss totsém izenetet hozni ugyan hoztam II. 296. — taráti lebocsát: taráténé kwoss tardtiléni lebocsátani ha le is bocsátlak III. 75. — éntépti övez: entéptané ti éntéptdslém körülövezni ím körülöveztem 1. 82. Azt hiszem, hogy ezeknek a kifejezéseknek magyarázatát az olyan mondatokban találjuk meg mint: vpnléné söu vgnlés ülni való ideig ült I. 167. K. — rütmi szaporodik : éld rütméné pljii éld voss rütmi elszaporodó fia hadd szaporodjék el I. 73. — Az ilyenféle mondatokból könnyen állhatott elő rövidített kifejezés: vpnléné vgnlés ülni valóját leülte v. ülni ült. Vagy a második mondatban, ha ^plyd alanyt, mint már ismertet kihagyták, így is mondhatták: éld rütméné éld voss rütmi elszaporodni hadd szaporodjék el. Az ilyen kifejezések azután annyira egybeforrtak, hogy az esetleg kimondott alany vagy tárgy nem választhatta többé el őket, s így nem az igenév és ige közé, hanem az egységes kifejezés elé kerültek, így a helyett, hogy: totné latin kwoss totsém (a hozásra való hírt ugyan elhoztam) azt mondták hogy: latin totné kwoss totsém hírt hozni ugyan hoztam. Ezekben a kifejezésekben is érezhető tehát a -né képző lativusi értéke.*) 6. -m>. — Alakjai: -m, -ém, -dm, -am (ragos alakokban), -am I. Az -m előtti vocalis valószínűleg nem jelentős elem. A következő pont alatt tárgyalni fogok egy -im képzős igenevet. E képző alkalmazása sok esetben megegyezik az -m képző használatával, s tekintve azt, hogy az é és i gyakran váltakozik egymással, a két képzőt eredetileg azonosnak tekinthetnők. De a transitiv igéknél a kétféle képző szerepe éppen ellentétes, s az öszszes adatok átvizsgálása után kimondhatjuk, hogy az -m (-ém) cselekvő, az -im szenvedő értékű. Azon esetek, midőn a két képzőnek alkalmazása azonos, két csoportba oszthatók: 1. A transitiv igéknél, hol vagy a két alak összezavarása miatt történik, a mi két ennyire hasonló képzőnél természetes; vagy azért, hogy a cselekvő igenév egy minden nyelvben előforduló jelentés-változás következtében pass. jelentést vesz fel (de szerkezeti külömbségek ilyenkor is vannak). — 2. Az intransitiv igéknél, hol az előforduló példák, mint látni fogjuk, mindkét igenév természetének megfelelnek. I. Az -ém képző befejezett cselekvést jelent, jelzője egy névszónak, a jelzett szó cselekvő alanya a befejezett cselekvésnek: *) A -ni képző eredetéről már SZVORÉNYI is hasonlóan vélekedett (1. SIMONYI, Névragozás 43. 1.).