Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Erdélyi László: A tihanyi apátság népeinek 1211. évi összeírása 388

A tihanyi apátság népeinek 1211. évi összeírása. Egy nagybecsű magyar névtörténeti forrásra kívánom felhívni a tudósok figyelmét. Értékét röviden azzal jelzem, hogy az az okirat egy emberöltővel a tatárjárás előtt közel kétezer magyar embert nevez meg a Balaton zalai és somogyi partvidékéről, valamint a Duna ós Tisza tolna-bodrogi s torontáli mellékéről. B jelentőségéhez hozzájárul még az a szintén ritka vagy talán egyedül álló előnye, hogy a hatalmas névjegyzéknek megvan nemcsak az eredetije, hanem a fogalmazványa is; és hogy e két teljesen egykorú, körülbelül ugyanazon emberektől leírt és hitelesített névjegyzék közel négyszáz lectio-variánst, eltérő írás-olvasást vagy inkább helyesírási eltérést nyújt, a melyek közt igen kevés az íráshiba, úgyhogy a nagyszámú írásmódbeli változat a legpozitívabb, mai egyéni vélekedésünktől független forrása a legrégibb magyar helyesírás hangtanilag egyértékű változatainak. Ősrégi magyar helyesírásunkkal és onomatologiánkkal foglalkozó tudósaink előtt éppen nem ismeretlen ez a tihanyi nagy névjegyzék ; de mindeddig vagy nem ismerték a hibátlan szöveget, vagy nem foglalkoztak a névjegyzék egészével, és egyikük sem ismerte a kettős lajstrom egyértékű tömérdek változatát s nem aknázta ki e kincsesbányát igazi értéke szerint. Ismeretesek VOLF GyÖEGYnek és újabban SZINNYEI JózsEFnek buzgó fáradozásai régi helyesírásunk eredetének ós elveinek kutatásában, s legújabban MELICH jÁNOsnak szépsikerű nagy vállalkozása a régi magyarságba olvadt szláv elemek gyűjtésében és megvilágításában. Ok és a többiek, kik hasonló irányban kutattak, az 1211. évi tihanyi névjegyzéket csak FEJÉRnek és WsNZELnek hibás közléséből ismerték.*) SZAMOTA ISTVÁN, kinek gyűjtése most jelenik *) FEJÉR: Codex Diplomaticus VII 5. 177—202. 1. az 1417. évi nádori átirat KAPEiNAY-féle másolatából. —WENZEL: Árpádkori Uj Okmánytár I. k. 106—126. 1. mindjárt az első birtok népeinél ily hibákat követ el: Kerus helyett Kereus, Pet h. Petri, Oomou h. Comon, «et fráter eius Foci* h. téves okoskodással: «et fráter eius. (Isti sünt) foci:», Jouta h. Jeuta, Sámson h. Samso, Supind h. Suprumd. 108—109. 1.