Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - VIII. 12

36 MELICH JÁNOS. pus; 1157: Martirio . . . archiepiscopo; — lat, Martirius, oL. Martírio. Márton: 1055: Signum Martini comitis, 1079—80: Martynus prepositus (veszprémi); 1086: Martinas canonicus, u. o. ubi: Martinus incendit aratrum Bére iudicis, u. o. Martinas; 1111:: Martinus filius Marci, u. o. Martinus filius Mathei presbiteri; II. Béla bakonybéli itéletlevele: Martinus (paraszt ember neve);. 1141—61: Martinus (comes); 1156—1412: Martini archiepiscopi, 1171, 1198: Martinus (szolga neve) | magyar alakjai: Somogyvary marton (Marg. Leg. 153, 171.) és talán mortun (1135. oki. jobbágy neve, lásd lejebb). Szent marton (Erdy-k. II. 449, naptárakban,. KNAUZ Kortan 216.), 1086: cenobio sancti martini, 1116—1131:. cenobio beati martini; II. Béla alatt kelt oki.: ecclesia sancti martini in Vrodi; 1137: ecclesia beati martini, 1157—58: ecclesia sancti martini, 1177 körül: monasterio sancti martini in monte pannonié stb.; — lat. Martinus (kicsinyített alakja Dalmácziában: Martinussius, JIRECEK, Die Kom. I. 2, 45.), ol. Marttno, vei. ol. Martin (v. ö. Sen Mariin, BERTANZA e LAZZARINI, II diai. ven. 23. 1., a templomot állítólag a VII. században építették, Cron.. Ven.), ráto-rom. Martin. Mind a róm. katholikus, mind pedig a gör. kel. szláv népeknél Martin a szó (v. ö. egyh. szláv: Map'KTHN'k, MapkTHHk stb., bolg. Martín Sborn. XV. 197, horv. Martiny szlov. Martin, cs. Martin stb. A cseheknél igen elterjedt név volt, ÉRBEN, Begesta). Az a nézetem, hogy a szó a magyarban először Martin-nak hangzott s ebből lett később Marton (v. ö. 1135. eredeti oki. mortun), Márton. Az i-nek ilyen később történt illeszkedésére v. ö.: HB. achscin (asszony), Balaton: 1055-ben: bolatin, balatin, Martos község: 1055-ben: Mortis (kétszer), Lajos: Lois-1255-ben, Lays (Képes krónika, lásd Lajos alatt) stb. Máté és Mátyus: 1111: Martinus filius Mathei presbiteri, u. o. Matheus (veszprémi püspök); 1141—61: Mattheo comite, u. o» Matheus, u. o. Mateus; 1181: Matheus (úr neve), u. o.: Matus (olv.. Mátyus, pécsi hospes neve); a szó magyar alakjai Máté (v. ö. Aposk mélt. 30, 36, 37, 54, KNAUZ Kortan 217. stb.), Mátyus (v. ö. Matyvs ban ky vala erdely hercheg Marg. Leg. 178, 220. 1.); — lat. Matthaeus, gör. Mafrfraíoc, ol. Matteo (Mattía, Télo, Maffeo, Teo), romagnai ol. Mati (Sitzungsber. LXVII. 658.), gen. ol. Matté, vei. oL Mafeo, Mafio (1300-ban, BERTANZA e LAZZARINI, II diai. ven.), Mattio-