Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - X. 241

274 MELICH JÁNOS. ban (bela, bjela, biela), tótban (biela), németben (der weisse Sonntag). Mind e kifejezések a lat. Dominica in albis fordításai. A gör. kel. óbolgárban antipasha (v. ö. Assem. 8. 1.) a neve. — Az ötödik Bogate vasárnap utáni csütörtök áldozó csütörtök, régen egyszerűen áldozó napja (V. ö. KNAUZ, Kortan 142, Döbr.-k. Nyelveml. XII. 168, 175.). Eredeti magyar kifejezés lesz (e napon záródik a húsvéti gyónás és áldozás, Cz.-Foo.), legalább keresztény terminológiánk megalakulásánál közreműködő nyelvekben nem találok hozzá hasonló kifejezést. Hivatalos latin neve dies ascensionis, festum ascensionis (v. ö. Batthy.-k. Nyelveml. XIV. 165, 208. stb.; ol. Ascensione, ó-északok és mai északolasz sensa, friauli sense, milánói sensia, parm. assenzia, Denkschr. XXII. 204.), míg népies neve Viri Galilei (PAOLI, Lat. Paleogr. III. 279.). A szláv nyelvekben ezek a kifejezések: óbolg., gör. kel. szláv: Vhznosenie gospodhne (Assem. 35.), voznesenie gospodne ; róm. kath. szerb-horv.: spasovo, spasov dan, bolg. spasuvdenj, kaj-horv. zastupljenje Kr. stb. Piros vagy vörös hét (v. ö. CZ.-FOG.) a piros pinkost napia (v. ö. Nyelvemléktár XII. 172.) előtti hét; hasonló kifejezést más nyelvből nem ismerek. A pünkösd, illetve szentháromság és advent közti vasárnapokat a magyarban számozták, még pedig volt úarba eloiso, másod, harmad.... hvzonneged vasárnap (v. ö. Döbr.-k. Nyelveml. XII. 176—199.), vagy pedig elsew, masodyk . . . . hwzonnegyedyk nyary wasarnap (PESTHY, Nov. testam. 240.), s különösebb, figyelemre méltóbb neve tudtommal egyik hétnek sincs. hókuszpókusz. «Angol eredetű szó, mely Hollandián keresztül jutott Németországba)) (Nyr. XXX. 531.); csak azért említem, mert egyházi terminus technicusból: a «hoc est corpus meum»-ból származtatják. Ez az eredet azonban kétes (KLUGE, Zeitschrift f. d. Wortf. II. 22.). Szótárainkban a szó egész a legújabb időkig nem található, pedig a mint a magyarból való hazai szlov. hokoszpokoszivati (igei származék, említve az 1845. táján megjelent Zobr. szlov.-ben 114.1.) bizonyítja, nyelvünkben nem mai jövevény a szó. A hónapok nevei. A hónapok nevei szoros összefüggésben vannak a naptár berendezésével, az évszámítás kezdetével. A magyarok az esztendőt nem kezdték márczius elsején, a mint az divatban volt Velenczében a köztársaság bukásáig (v. ö. e velenczei