Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Thúry József: A XIV. századbeli oszmán-török nyelv - 148

150 THURY JÓZSEF. mind a tulajdonképeni oszmán-török nyelvnek mivolta; s megtudhatjuk, hogy miben egyeznek egymással és mennyiben térnek el egymástól. Az a XIV. századbeli oszmán-török nyelvemlék, melyre itt hivatkozom, nem más, mint az Iszkenderndme, vagyis a Nagy Sándorról szóló romantikus eposz, melyet a szerzője, AHMEDI, az 1389. és 1390. években írt minden valószínűség szerint Kutahia (Kütahja) városában, I. Bajezid szultán buzdítására, a ki trónra lépte előtt több éven át Kermián tartományának kormányzója volt és Kutahiában tartotta udvarát. Ez a nagyszabású irodalmi termék azért rendkívüli fontosságú a török nyelvtudomány szempontjából, mert legelső fenmaradt emieke az oszmán-török nyelvnek, s egyedül ebből ismerhetjük meg, hogy milyen volt ez a nyelv az oszmán-török birodalom fennállásának első századában. A legelső oszmán-török nyelvemléknek nevezem az Iszkendernámét; mert azok az oklevelek, melyek 1390 előtt keltek a három első szultán (Oszmán, Urkhán és I. Murád) idejében, úgy, a hogyan ránk maradtak FERIDUN bégnek nagy okmánygyűjteményében, nem a dátumok idejéből való nyelvemlékek, minthogy át vannak írva a XVI. századbeli nyelvre; s mert az a fenmaradt műveiből is ismert néhány író, a ki AHMEDI-vel egy időben élt (t. i. NIJÁZI, SZULEJMÁN CSELEBI, AHMED DÁJI, EZHERI és SEJKHI), valamivel későbben, már a XV. században írt, úgyhogy egyiküknek irodalmi alkotása sem előzi meg korra nézve AHMEDinek Iszkendernáméját. Az eddigelé kiadott és ismertetésben részesített két legrégibb oszmán-török nyelvemlék pedig már szintén a XV. századból való, t. i. «A rumi szeldsukidák története», mely II. Murád uralkodása idején, vagyis 1421—1451 között íratott;

1

) és az El-fereds bad es-sidde (Borúra derű) czímű elbeszélés-gyűjtemény, mely az 1451. évi dátumot viseli.

2

) — Ilyen körülmények között eléggé indokoltnak tartom, hogy az Iszkendernámét — miután egy előbbi munkámban már bemutattam volt, mint irodalmi terméket, vagy költői alkotást

3)

— *) M. TH. HOUTSMA: Histoire des Seldjoucides de VAsie Mineure. Leidé, 1891. 2)

VÁMBÉEY: Alt-Osmanische Sprachstudien. Leiden, 1901. 3)

T. i. a Török nyelvemlékek a XIV. század végéig ez. értekezésemben a 29—51. lapokon.