Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Adatok a magyar nyelv és helyesírás történetéhez 132

ADATOK A MAGYAR NYELV ÉS HELYESÍRÁS TÖRTÉNETÉHEZ. 133 LIPSZKY, Eep. | Palojta: 1265-ben Palochta, ma tótul Plachtince ; palajta : ponyva MTsz. < tót plachta). A Bucna névről szóló czikkben (a c másoláshiba eh helyett; Képes Krónika ós másolatai: Buchna, Bukna; ily hibára v. ö. ANONYMusnál: blacus: blachus stb.; 1. alább) oklevélbeli adatokat olvashatunk a magyar szóközépi -ch(i)n->-h(i)n-> -hny->-nyh- mássalhangzócserére (v. ö. 1113-ban: Mechina, később Mehna, ma Menyhe, 1231-ben: Cuhna, ma Konyha, tót Kuchyna, falu Pozsony-m.-ben | 1365,1411 : Kuhnya, ma Konyha, falu Mármaros-m.-ben | mai m. enyhít, régibb m. ehneyt, mai m. renyhe «>» finn röhmeá «nehézkes, idomtalan, ügyetlen)) stb.), mig a Geica, Oeiza = Oyécsa, Gyécse, Décse fejtegetésből azt tanuljuk, mikép váltak nyelvünkben oly két és háromtagú szavak magashangúakká, a melyeknek első szótagjában *, é, e, az utolsóban pedig a volt a magánhangzó (v. ö. 1055: dinna = ma dinnye \ 1083—95: uueihna = ma Vinnye | ANON.: Zemera = ma Szemere, Vereuecca és Uereucea = ma Veröcze \ Leuenta = ma Levente ?, Font. dom. IV. 23. stb.; e példákban nem lehet az a jegy e-féle hang jelölője, a mint azt ermelinas [ANON.] : armelinas [1141—61-i oki.], Serlous: Sorlous [1109-i oklev. olv. Sarlós] példákból lehetne következtetni, mert e példákban az ar szótag van ósz.-olaszosan er-nek írva; v. ö. camera, Ungheria, Margherita stb.). E czikkeken kívül hasonló irányú kutatást tartalmaz a Tuhutum-ról szóló is (Turul XII. 96; említve Tétény-njel való egyezése SÁNDOR I. Sokféle, VIII. 16.), s ezúttal ennek a névnek KARÁ-csoNYitól megállapított olvasása alapján akarok néhány dolgot megjegyezni részint a mai m. h hangnak XI., XII. és XIII. századbeli jelölése módjáról, részint pedig a XI., XII. ós XIII. századbeli eh és h betűnek mai hangzásbeli megfelelőiről. KARÁCSONYI megállapította, hogy a Tuhutum név azonos a mai Tétény helynévvel. A szóbanforgó -m/-re v. ö. Ajtony, régebben Ajtón = XI., XII. század: Achtum, Ohtwm \ 1095: eurim = ma Örvényes, CSÁNKI III. 88. | 1109. MP.: TCITOO^ = ma Csitény j Abrány nevű helyneveink Abram: Ábrahám személynévből valók, míg a Tétény első szótagbeli e-je -uhu-nak felel meg. Ebből az -uhu-ból, a melyet -óTió'-nek kell olvasni, a magyarban csak akkor válhatott é, ha felteszszük, hogy a Töhötöm szónak Tehetem ejtése is volt. Erre mutat egyébként az is, hogy e név egyszer (1235-i ;