Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373

442 KICSKA EMIL. Ki nem ingerelte, azt | meg nem támadja. De a mi az euyém, azt j elviszem innét. Te tetted | azt, hogy e hazán az átok súlya nagy. Ki új utat tör (azt) j gaz ós tüske várja. Ki térdel, annak | élet int. A ki bús dalát hallgatja (annak) J megesik a szíve rajta. Ezer esztendeje í annak, hogy a magyarok itt laknak. A mér' összegyűltünk (annak) j fele sem bolondság. Kik az latrot ajándékért megjámborítják | jaj | azoknak. Arról | szó sincs | hogy kiderüljön. Más módot keresett hát | (arra) hogy bemehessen. Nem törődöm | (azzal) ha ott hagyod minden ékszered. Azon | ne örüljetek | hogy a lelkek engednek néktek. Tiszta vagy | azokhoz, a kik tiszták. Elfordulsz { tőlök, a kik gonoszak. A szent, mely tőled születtetik j Isten fiának hivattatik. Boldog | az a nemzet, ki ily urat szeret. 0 | bitón fog veszni holnap [ ő, ki férjedet megölte. Fazekasé volt | a szekér, melyet látott. Üres volt | a melybe jár, a páholy. De a mit férjéről mondtak, a szó | oly viszásan hangzik. Ha most el nem szakad | jó erős | a pányva = A most el nem szakadó pányva j jó erős. Mit ér | a kert, ha rózsát nem terem ? Ki bele fekügyék | hol vagyon j a halott ? Megjő | a kor, hol szívünk hév ölelés közt összeforr. Tótágast áll | az esze (annak) ki csak egyszer néz is raja. Nekem jutott | a nagy szerencse, hogy Pinty úrfit énekelhetem meg =s Nekem jutott | Pinty úrfi megénekelhetésének nagy szerencséje = Nekem jutott j a nagy szerencse, Pinty úrfit énekelni meg. A sírt, hol nemzet süllyed el [ népek veszik körül. Undok viperafajzatok dúlják föl | a várt, mely sok ádáz ostromokat mosolyogva nézett. Bejártam \ a rónát, melyet átölel a Tisza-Duna karja. S melyen ült, a malomkő-darabot | fogta. A rózsát, mely sírján termett kedvesének | levette kebléről s ekkép szólítá meg. Jaj [ annak a kertnek, a hol ilyen virágok teremnek. Lesz-e gyümölcs | a fán, melynek nincs virága? E hazán, mely porban esd kenyérért | nem esik meg szívetek. Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szól | büszke fegyver csillog. Bilincset vertének [ belőlem, a ki kard valék. S melyet eddig kivonva forgatott j félt j a kardtól. A bátraktól j szalad | kik szembeszállanak vele. Mikor az isten a férfit tei'emté, homlokára j szállt sötét ború = A férfit teremtő' istennek homlokára j sötét ború szállt. Ha az összetett mondat alanyát, az összetett szólást, ismét két tagra bontjuk, akkor az egyik tag ismét alanyi, a másik állítmányi értelmű. Ez a szólás: az (azt, annak stb.). a ki hasonlattal élt igy oszlik két tagra; az ' a ki hasonlattal élt. Ebben a mutató szócska, mint ú. n. nevelő (v. ö. ezekkel a megfelelő egyszerű szólásokkal : a hasonlattal élő, a hasonlattal élőt, a hasonlattal élőnek stb.) hangsúlytalan, tehát alanyi értelmű, a mellékmondat állítmányi (attributiv) értelmű. Az összetett szólás a maga egészében alanya az összetett mondatnak, de ha a mutató szócskát, melyet különben is gyakran mellőzünk, pl. a ki hasonlattal élt \ derültséget keltett, nem veszszük számba, akkor azt mondhatjuk, hogy a mellékmondat az alanya az efféle összetett mondatnak (alanyi mellékmondat), • Ez a szólás : az a képviselő (azt a képviselőt, annak a képvi-