Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373

378 K1CSKA EMIL. S mégis azoknak van igazuk, a kik azt mondják, hogy a mondat állítmánya mindig ige. Nem ok nélkül nevezte AEISTOTBLES igének is (prjjjia. verbum) az állítmányt. A zavart csak az okozza, hogy sem a logikusok, sem a grammatikusok nem határozzák meg előre, mit kell mondattani igén érteni. A mondattani ige se nem v, se nem %, hanem mindig xv. Ez az xv, vagy a mi egyre megy, vx ige nemcsak ebben a mondatban: der Hund | ist gekommen. hanem ebben is: der Hund | ist weiss. KERN az utóbbi mondatban azért nem látja a vx igét, mert nincs tiszta fogalma a mondat elemzéséről. A mondat, valamint más dolog is, nem oszlik tüstént végső elemeire. Midőn ezt a mondatot: A kutya | fehér (van) két főtagjára bontottam, akkor még csak megkezdtem az elemzést. Az analysisnek ezen a fokán a második főtagban még a synthetikus egészet, a tényezők szorzatát, szerzetét (Produkt). a szerkesztvényt kell látnom. Az analysisben is rendet kell tartani, mert csak így teheti világossá előttünk a mondat szerkezetét. A ki az egyik oldalon (A kutya) a főtagot, a másik oldalon (fehér van) nem a főtagot, hanem ennek két altagját (s még ezekben is csak az igét és melléknevet) látja, az előtt már összezavarodott a mondat szerkezete. A fehér (van) mint synthetikus egész, mint szerkesztvény. mint összetett szó, mint egy szó nem melléknév és ige. hanem csak ige. Ezt az igét épen úgy lehet konjugálni, mint akármely más igét: fehér vagyok, fehér vagy, fehér (van); fehér voltam, fehér voltál, fehér volt; fehér leszek, fehér leszel, fehér lesz. Ez & fehér (van) mondattanilag épen olyan szerkesztvény. mint a szépség. (Hisz egykor ezt is két szóba irták.) Valamint ebben nem csupán a ség a főnév, hanem a szépség is, úgy abban is nem csupán a van az ige, hanem a fehér (van) is. Az utóbbi a mondattani ige, a mondat állítmánya. S minthogy & fehér (van) épen úgy ige, mint az ugat, azért mondom én, hogy az egyik épen olyan állítmány, mint a másik, hogy egyik sem «pusztább» a másiknál. De ige az xv akkor is, ha az x tényező több tényezőnek a szorzata. Ebben a mondatban : A kutya | csontot rág az x tényező y (csontot) és z (rágó) tényezők szorzata, azaz x = yz. Ebből az következik, hogy p — yzv (csontot rágó (van), vagy a mi egyre megy, yvz (csontot van rágó). Az analysisnek ezen a fokán: A kutya j csontot rág első sorban az yvz szorzatot kell látnom, nem az ;, v, z tényezőket külön-külön. Az yvz szorzat pedig épen olyan ige, minta milyen főnév a# almafakéreg. A kinek ez nehezen fér a fejébe, próbálja meg végig ko njugálni így: csontotrágok, csontotrágsz, csontotrág, csontotrágnak sat. (Csak valahogy ne így: csontrágok, csontrágsz sat. a képviselek, hó'mérek, eszmecserélek, mindenek örömkiáltottak példájára.) Ha a mondatnak xv az állítmánya (már pedig más állítmánya nincs, akár logikainak, akár psychologiainak, akár gram-