Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Értesítő - Irodalom - 273

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 365 Cypri), quem Katapant, hoc est secundum dominum, vocant»; u. o. 62. 1.: «Tunc etiam imperátor Basilius saneti imperii eonstantinopolitani praecepit cuidam satrapse suo, illi, qui cognominatur cataponti)) stb. Cecília: Marg. L.: 215, 228: soror cecilia | zenth Cecília Romay fenator leánya Apóst. mélt. 30; zent Cecilia (Erdy-k. II. rész, kiadás 493.), naptárakban Cecilia, Cicelli és Cecelle (KNAUZ, Kortan 151.); — lat. Caecilia (TETZNER, Namenbuch 101.), ol. Cecília, vei. és gen. ol. Sesilia, ném. Cácilie, cs. Cecilí. Dalmácziában a név igen ritka s a XIV. század előttről ki nem mutatható (JIE. Die Bom. I. 2, 29, Velenczében 1305-ben először, BERTANZA e LAZZARINI, II diai. venez. 18: cecilia), Grado-ban Szent Ágota templomában az egyik oltár az ő tiszteletét hirdette (PERTZ, M. G. SS. XIV.). A név magyaros alakja Cecellye (v. ö. Münch.-k., Batth. mis. nov. 22: Cecette és Oki. szói), a melyben a hosszú l északolasz sajátság (v. ö. északolasz XV. száz.: llo — lat. li + o: vespertillo: vespertilio stb.). Csépános, v. ö. István. Dámján : 1086 : Hic sünt liberi... Cosmus (sic!), Damianus, u. o. Damianus (mansio neve); naptárakban: Demien, Damyan (KNAUZ, Kortan 159. 1., Érdy-k. II. 328; Szent-Kozma-Dámján község Baranya vm.-ben, CSÁNKI II. 526.); az Oki. szót. Domány alakokat is közöl a XIII. századtól fogva; — lat. Damianus, ol. Damiano, szlov. Damianus (1575-ben, Letopis 1891 : 140. Laibach), cseh Damián, Dámján, Doman, horv. Domjan (SURM. Acta croat. 87, 116, 175, 182, 250, 321, u. o. Damjan 265. 1.), szerb Damijan (Zbom. 24. 1.), dalm. horv. Domjan (JIREC. Die Rom. I. 2, 32.), bolg. Dhmhán. Velenczében a XI., XII. században nem volt Szent Kozma és Dámján tiszteletére emelt templom, Dalmácziában majd mindenütt; a szentek tisztelete elterjedt a gör. kel. egyházban is. A név el volt terjedve a cseheknél is (ÉRBEN, Regesta). Dániel: 1111: Dániel et Posco canonici (v. ö. még Oki. szót.); — lat. Danid, ol. Daniello. Szerb oklevelekben Danii (Zbornik 25. 1.). Elterjedésére v. ö. JIRECEK, Die Rom. I. 2, 3^, ÉRBEN, Regesta. Dávid: 1086 : Dauid ; 1095 : Danid uenerabilis dux ; 1137, 1138: ab abbate Dauid (pannonhalmi apát); zent dauid (Marg. Leg. 74, Apóst. mélt. 7, 10, 35. 1.); a XVI. században Dauit alak-