Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)
Értesítő - Irodalom - 273
360 MELICH JÁNOS. Görz. Diai. 390; 1575-ben TRUBERnél S. Blash == Blaz, lajbachí Letopis 1891 : 140. 1., jANEáic), horv. Bla£ (kaj-területen és az adriai éa-nyelvben, számtalan adat SURMIN Acta croatica-jában), szerb Blaz (VUK8 ). A szlávság görög keleti része Vlasija-t mond (v. ö. or. Vlasija, SREZNEVSKIJ, Drev. sl. pam. naptár; bolg. Vlasija, Vlas%: Vlasov den; Boszniában a középkorban Vlasin dan, ebből való a róm. kath. szláv raguzai Vlaho, v. ö. JIRECEK, Die Eom. I. 85, 2. rész 27, Christ. Elem. 35. 1., Bad LXV. 168.). Az átvétel nézetem szerint a mi nyelvünkbe a szlovénből történt, a mint azt az idemellékelt térkép szépen feltünteti. Bálint: Zent Balynth, Bálint (Erdy-k. 223, KNAUZ, Kortan 281.); mint személynév az Oki. szót.-ban XVI. századi adatokban: Walent, Walint; — lat. Valentinus, szlov. Balent, Balant (JANEZIC), horv. Valent (SURM., Acta croat. 48, 114, 461.). A lat. v a magyarban is válhatott b-vé (v. ö. Bolffgank: Wolfgang, Batthy. misek, október 31.), nem lehetetlen azonban, hogy a vulg. lat. kiejtésben a v bilabiális hang volt (v. ö. JIRECEK, Die Bom. I. 84. és nálunk bolt: ol. volta, régibb ol. bolta, szlov. bolta, Verona = cseh Berun, ném. Bern, Venecia = cs. Benátky, Vitus = m. Bitó, horv. dalm. Bitté stb.), s innen magyarázható a b. A lat. e helyén levő i olaszos hangtani sajátság. Barnabás: 1116—31: Fila oklevele: Testes: Barnabás, 1152: Barnabás regis nótárius, 1157—58: per notarium Barnában (fontos itt a görög accusativus, később nálunk is latinosan, egy 1156-i oklevél 1412. másolatában: per Barnabam, a Vulgatában is Barnabam); a név gyakori személynév (Oki. szót., ép így Csehországban is, ÉRBEN, Begesta, míg Dalmácziában csak a XIV. században, JIRECEK, Die Bom. I. 2, 24.). A szó magyar alakjai Barrabás (az egész Münch.-k.-ben ez az alak), Borbás (Jord.-k.: Máté XXVII. 17, 20, 21, 26, Márk XV. 11, 15, Ján. XVIII. 40.), Borbaas (Érdy-k. 333.), Bo/robás (Winkl.-k., v. ö. még KNAUZ, Kortan 145, Oki. szót.); — lat. Barnabás, ol. Barnába, tel. ol. Bernaba (v. ö. BERTANZA e LAZZARINI : II dialetto venez. 29.1.: 1309. évi adat: sen Bernaba, u. o. 31. 1.: 1310. évben: sen Bernaba). Megjegyzem, hogy a Vulgatában Barnabás az apostol, Barabbas pedig az egyik lator neve, e két név nálunk összekeveredett (v. ö. Jord.-k.). A szláv nyelvek a magyarhoz hasonló hangalakú szót mutatnak: a) Lat. Barnabás apostol, gor. Bapva(3ás, gör.
