Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)
Tanulmányok - Halász Ignácz: A magyar szófejtés és történeti fejlődése - 1
A MAGYAR SZÓFEJTÉS ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE. 33, és nyelvhasonlítási kísérleteknél láttuk. Összeállításaikat a puszta külső hangzásbeli hasonlatokra alapítják, itt is sokszor a legképtelenebb hangátalakulásokat engedik meg és számtalan eredeti szót, melyet sohasem vehettünk kölcsön, vetnek össze idegennel. Amellett nem tudják megtalálni azt a nyelvet, azt a közvetítő forrást, a melyből az illető átjött szót kaptuk. Ha azt mondják, hogy ez a szó a szlávban is megvan, idéznek orosz, lengyel, cseh, tót stb. alakokat, csak éppen abból a szláv nyelvből nem, a melyből vehettük. Fölteszik, hogy szókat francziából, görögből is vettünk át, holott ezekkel a népekkel és nyelvükkel sohasem voltunk közvetetten érintkezésben. A legelső ilyen összeállításokban tehát nem volt kritika, nem volt módszer. De volt aztán még valami, a mi az idegen elemek határozott kimutatását megnehezítette, s ez a nemzeti hiúság okozta neheztelóstől való félelem. Féltek ugyanis a szemrehányástól, hogy hazafiatlanul cselekesznek, mikor eredetieknek tartott szókat idegenből kerülteknek mutatnak ki; azért a kik első ízben mutatnak ki nagy számmal idegenből, különösen szlávból vett szókat, csak azt mondják róluk, hogy hasonlók, és az olvasóra bizzák annak eldöntését, mi vettük-e e szókat másoktól vagy mások mi tőlünk. Ez a most vázolt eljárás jellemzi különösen a Debr. Grammatikát s BEEBGSZÁSZI és GYARMATHY SÁMUEL erre vonatkozó kimutatásait. BEREGSZÁSZI Über die Ahnlichkeit stb. ez. művében kimondja, hogy a magyar nyelv egy európai nyelvvel sem rokon,*) s a mi benne a latinnal, francziával, némettel, albánnal, románnal, oláhval, szlávval stb. egyezik, azt a nyelvek kölcsönös hatásából kell magyarázni. De ha azért egyeznek, nem biztos, hogy a magyar az átvevő fél. Pl. 197 a magyarhoz hasonló cseh (közte a végén 21 orosz) szót sorol föl s végül megjegyzi: «Manche der hier verglichenen Wörter sind keine áchte Böhmische oder Slavische Wörter, und eben deswegen kommen solche, ausser dem Magyarischen, auch in andern Sprachen vor.» (Ezekről, úgy látszik, megengedi, hogy a magyarban idegenek; de:) «Ob die-übrigen aber die Magyarn von Slaven, oder umgekehrt, die Slaven *) «Unrichtig ist es, was BOCHAKT (Phaleg et Chanaan Libro I. Cap. 15.) in Ansehung der Magyarischen Sprache behauptet, als wáre sie, die Magyarische Sprache, aus der Slavischen entstanden» stb. Nyelvtudományi Közlemények, XXXIU. 3