Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Halász Ignácz: A magyar szófejtés és történeti fejlődése - 1

A MAGYAR SZÓFETTÉS ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE. 13 talló; ront, szánt, hánt; külömben, azomban; avval, evvel, ahhoz, ehhez, annak, ennek). Szintígy csekély szerepű a «húzás» (= hoszszúság) elvesztése : él: eleven, vág: vagdal. — Nagy szerepe van azonban a szó-vastagításnak és vékonyításnak (mély és magas hangúságnak). «Minthogy tenger szónk vagyon, melyek ugyanazon egy értelemben mind vastag, mind vékony hangon gyakoroltatnak, és mivel ezek ismeretétől feles tudalom származik a magyar szók származtatására és megfejtésére : annak okáért ezeket is öszve fűzöm.» Igaz, hogy meglehetős sok ilyen kettős alakú szavunk van ugyanazon v. hasonló értelemmel, pl. dong és döng, kavar és kever stb., de KASSAinál ez alatt a pont alatt is a legellentétesebb eredetű szók kerülnek össze, hogy azonos származásukat kimutassa. így agy és fej, akaszt és rekeszt, apad és eped, árt és sért (cum s prosth.), busáson és bőségesen, hamarjában és hevenyében, kínlódik és sínlődik, moly és pely, piros és veres, rimánkodik és reménkedik, zsák és zseb stb. Ha mindezeket és ezen kívül még tekintetbe veszszük, hogy KASSAI minden ka, ke, kó, kő végű szót kicsinyítőnek néz és a ba, da, fa, ga, ha, ma, na, pa, sza, ta, csa, cza, va, zsa végzeteket is ezen kicsinyítő ka, ke változatának tartja, elképzelhetjük, hogy ilyen elvek, ilyen módszer mellett milyen tág tere volt a féktelen, semmivel sem korlátozható etymologizálásnak. Ilyen elvek mellett, bár tisztában volt vele, hogy «Árpád idejétől fogva a magyar nyelv annyira eltótosodék, elnémetesedék és diákosodék, hogy Árpád apánk elbávoszkodnék rajta», ezen idegen szókat sem tárgyalhatta úgy, a mint a kijelentés után várhatnók, hanem a legnagyobb részét eredetinek fejtegeti. Hisz az említett hangtani szabályokkal mindent be lehetett bizonyítani. Azokat a szókat, a miket kétségtelenül idegeneknek tart, egyszerűen kihagyja a szótárából. Ezek után nézzük már most, hogyan etymologizál KASSAI a megállapított elvek alapján. 1. Agy. «Agy szó egy gyökér a Fej szóval. Agy vastag hangon, Fej pedig vékony hangon gyakoroltatik. Ugyan hogy-hogy lehet agy szóból feji Igen könnyen a szószármaztatásnak az előszóban megmagyarázott szabásaiként; mert 1. agy szóból betűcseróvel lészen aj; mivelhogy a gy-betü gyakran felcserélődik j-betűvel (mint a jól ki nem sült kenyérnek írja vagyon és a Hegyalján írgya) szakasztott ilyen aj szóból agy. — 2. Aj-höl vékony hangon lészen ej. — 3. Szokása a magyarnak ékességül a mássalhangzó betűket a szók elejébe