Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Balassa József: Fonétikus írás a finnugor nyelvek számára 82

92 BALASSA JÓZSEF. A 88. lapon látható a magánhangzók táblázata, melynek elrendezése teljesen TECHMEEén alapszik. Az elveket, melyek a jelölésmód alapján! szolgálnak, már láttuk s már akkor említettem azt a következetlenséget, hogy a rendesnél magasabb (zártabb) képzést kétfélekép is jelölik: vagy a betű fölé tett ponttal, vagy alája tett A

-vei; tehát pl. é = e. E kettős jelölésre nincs szükség s csak zavarólag hat. Hagyjuk el a betű fölé tett pontot, a többi jelnek következetes használata úgyis könnyen tájékoztatja az átírás használóját. Másik megjegyzésem pedig az volt, hogy az alulról 3-ik sorban levő csonka betűket mindenesetre más jellel kell helyettesíteni. TECHMER egy négyzet átlóinak irányában helyezi el a magánhangzókat; a négyzet közepén vannak a legnyilfabb a-féle hangok, s onnan terjed szét a szögletek felé a magánhangzók négy sora; lefelé haladnak az ajakzárással képzett magánhangzók, felfelé az ajakzárás nélkül képzettek; a középponttól jobbra haladnak a magas hangok, balra a mély hangok. A magánhangzóknak ez az elrendezése is elég világos, habár nem hiszem, hogy a fonetikában nem eléggé jártas olvasót meg ne zavarná egyrészt a sok üres koczka, másutt meg az egy koczkába szoruló 2—3 betű. A magam részéről világosabbnak tartom a magánhangzóknak PASsr-féle táblázatát, mely hívebben mutatja képzésük módját, vagy pedig a még könnyebben érthető s a mi hangtani irodalmunkban szokásos táblázatos összeállítást (v. ö. Phonetika elemei 4-2. 1., TMNy. 10. 1.). A TECHMEü-féle táblázat használata némi nehézséggel jár a miatt is, hogy a nyiltságnak négy fokát különbözteti meg s erre négy jel használandó (á e e i). Az egyes nyelvekben rendesen a nyiltságnak csak három foka van meg (v. ö. magyar a o u; e é i) s a négyes beosztás mellett e három hang pontos elhelyezése nehézséggel jár. így pl. nem tudnám határozottan eldönteni, hogy a magyar nyelv nyilt magánhangzóit (a, e) a 3. vagy 4. sorba helyezzem-e. SETALA a 4. sor jeleit használja erre a czélra; csakhogy ekkor meg az a baj, hogy az a és e, & és o között még egyszer akkora a távolság, mint az e és i, o és u között, pedig a mi hangrendszerünkben a magánhangzók három sora nyíltság tekintetében egyforma távolságra van egymástól. Ha a nyiltságnak három fokát veszszük a jelölés alapjául, s a — — mellékjeleket is használjuk, a magánhangzóknak kilencz faját jelölhetjük meg, s ez tökéletesen elégséges. Az egyes nyelvek hangjairól szólva úgyis egyszerűsíteni kell a jelölést, azonban mindig pontosan ki kell jelölni minden egyes hang helyét a táblázatban. A magánhangzók rendszerében az eligazodást megnehezíti az is, hogy ugyanegy hang számára néha két jelet is használnak; így pl. é = e, o = o; iu= ü; CÜ — M. Az aQ

jel is zavart okozhat, mert az olvasó könynyen kettős hangzónak nézi; e helyett, ha lehetséges az a jelet használnám,