Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - I. 39

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 49 alakja, mint cu'kTHAkHHK'k (CKÍCTHAO «1UX») nincsen. S külön is ki kell emelnem, hogy a megfelelő helyeken a magyar nyelvemlékekben mindig szövétnek áll. De nvétbniJch: «szövétnek» jelentésben nem is óbolgár alak, mert óbolgárul csak svéstbnik'h lehetne, ez azonban a mi emlékeinkben mindig «gyertyatartó »-val van fordítva (v. ö. Cod. Zogr. és Münch.-k.: Máté V. 15, Luk. VIII. 16; XI. ó; szlovén poszvecsnyek, KŰZMICS, Nuovi zakón Zsid. VIII. 2, Ján. jelen. I. 12, 13, 20). Se az óbolg. svétilbnilch-höl, se pedig az óbolg. svésthnikiy-böl a magyarban nem válhatott szövétnek. Az óbolg. ckK'kTh.NHK'k (c'kii'fcT'k «tanács» szóból): decurio, consiliarius (Luk. XXIII. 50, Márk XV. 43, Cod. Supr. 299, JAGIC, Zur Entst. I. 8.) meg nem lehet az átvett alak, mert hisz ennek jelentése «tanácsos)). A kutatásnál tehát téves volt a kiindulás, s e téves kiinduláshoz nagyban hozzájárult MIKLOSICH Lexicon palaeoslovenicograeco-latinum (Vindobonse, 1862—65) czímü müve. Már LAVROV az Oóaopi, 3Byii. H *opM. ocoőeH. őojirapcKaro H3MKa (Moszkva, 1893) czímü müve 229—231. lapján, s utána VONDRÁK is panaszkodik (Sitzungsb. CXXIV. 37.), hogy mily kár, hogy nincsenek olyan szótárak, a melyek az egyházi szláv^nyelvemlékek szókészletét a különféle redactiók szerint tárgyalnák. Kiemeli, hogy csak a szerb nyelvnek van ilyen szótára, mert aDANicrc-féle PjeT

iHHK

H3 KteHHieBHHX crapima cpncKHx» (Belgrád, 1863—64, I—III.) csakis a szerb redactiójú nyelvemlékek szókészletét öleli fel. Igaza van LAVRovnak, hogy az orosz (v. ö. a most megjelenő SREZNEVSKiJ-féle szótárt), a középbolgár (v. ö. LAVROV id. müvében a szótári részt), s különösen a horvát glagolita egyházi nyelvemlékek szókészlete külön-külön szótári műben volna tárgyalandó, s óbolgár szónak csak az tekintendő, a mely az óbolgár nyelvemlékekben megvan s nem helyi háttérrel bíró szó. MIKLOSICH szótárának éppen az a nagy hibája, hogy benne minden rendű és rangú anyag együtt van. Ez a szótár tehát nagyban hozzájárult, hogy a kutatóknak az óbolgár nyelv szókészletének történeti fejlődéséről hamis képük lett. A helyett tehát, hogy a kutatók elővették volna a forrásokat, azokat a kétségtelen óbolgár fordításokat, a melyek közvetlen CYRILL és METHOD S tanítványaik műveit foglalják magukban, a mely müveknek szókészletben adatai nagy részben nincsenek is meg a MiKLOsicH-féle Lexiconban (pl. Psalt. sin., avagy Euch. sin.), a helyett hogy e források Nyelvtudományi Közlemények XXXII. *