Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - IV. 399

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 431 Medencze. Nyelvtörténeti adataink azt vallják, hogy a medencze «pelvis»-t jelent (v. ö. Schlágli, Beszt. Szj., NySz.). Az újtestámentomban egyszer találkozunk a szóval, a hely ez: Ján. XIII. 5 : Münch.-k.: Annac utanna éreztet vizet a' medencébe es kezde meg mosni 6 taneituaninac lábait, Jord.-k.: az niedenczeben, HELTAI : mederitze_he, Kár.: a' medeutze'be, TARKÁNYI: medenczébe (egyedül SYLVESTKRnél: egg mosdóba, v. ö. VERANTIUS : pollubrum : handbecke — rnidenicza — mosdoo) = Vulg.: Deinde misit aquam in pelvim et ccepit lavare pedes discipulorum. Az óbolg. evangéliumokban e helyen ©VArMKAAkNHua = umyvalhnica szó áll, v. ö. Assem.: VL uwhivalbriica, Mar., Zogr., Sav. kn.: Kiv ov'ArkiKAAUHmuY. — gör. sic TÖV VMrr/jpa. ORILL és METFTOD nyelvében tehát a gör. vt7rr/jp, lat. pelvis, magy. medencze = umyvalhnica. Ez a kifejezés van az orosz (v. ö. Ostrom., Ostrog., Erzs.-bibl., népi or., népi kisor.), szerb-horvát (Mir., Nik., Stojk., VÜK, BÉRC. : Ulomci) s az újabb fordítások közül az osztrák szlovén evangéliumban (v. ö. angol bibliatárs. ford., és hazai szlov. Küz-Mtcs-félét, a hol «vu mujváoniezow áll). A bolgár fordításokban szintén ez az umyvalhnica jelenti a magy. medenczé-t (Trn., Poliv., BYLEO, bolg. népi ford.), s a mi fontos, a szó nemcsak egyházi, de világi tartalmú iratokban is előfordul (v. ö. Trojanska prica: oi'/MkiKMNHiiffi, Starine III. 164.). Az ótestámentomi könyvekben szintén előkerül a «pelvis», s itt hasonlóan umyvalhnicza áll a gör. kel. fordításokban (v. ö. Jeremiás LII. 19: DANICIC: umivaonica = Károlyi: medentzéket, Tarkányi: medencze). Az umyvalhnica-n kívül az óbolg. emlékekben még két kifejezés fordul elő a «pelvis»-re: a) KOHOKTI = konob'b: pelvis (v. ö. Cod. Supr.: 170, 171, 196, 197, az értelmezés MIKL. Lex. pal. után van adva, a szó azonban «üst, rézüst»-öt is jelent); p) oiípHH'k = MIKL. Lex. pal. szerint «pelvis», LESKIEN (Altb. gr.8

) szerint «^>iáXTj. becken, schüssel». A szó az Euch. sin. 6. b. lapján található, s szentelt vizet tartalmazó tálat jelent (fiala ra v. ö. Bécsi kód. Amos VI. 6, Zách. IX. 15: fiala = pohár, csésze). E fejtegetésből kiderül, hogy az óbolg. emlékekben a medenczé-nek hasonló jelentésű és hangalakú mása elő nem fordul.