Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - IV. 399

418 MELICH JÁNOS. ACKfUk CÍVTH CTARAAICL|IH H nONOHÍH AA^JKÉ/Mk ÜIKO flOMYA IKMHA nTHUk, DALM. : s precepom). Ilyenkor az óbolg. emlékekben rkTk (v. ö. Luk. XXL 35, Cod. Supr.': 51, 59, 82, 143, 171.) vagy CHAO szót találunk (v. ö. Cod. Supr. 233, t. sidlo: kelepcze, BERNOLÁK, MIKL. Lex. pal.). Végűi megemlítem, hogy KÁROLYI Ujtestámentomában még kétszer van szó kelepczé-iöl; az egyik hely Róm. XI. 9. (Sis. Hvalov ruk.: KK CKANKAAAK, AMFILOCHIJ II. 1. 204: KK ckK<u?Hk), a másik Jan. jel. II. 14. (= Jord.-k.: tantorodasth, AMFILOCHIJ III. 1, 43: rkK/\A?N'k, KÜZMICS: szpáka); ez azonban átviteles jelentés. Fejtegetésem végeredménye tehát az, hogy a m. kelepcze e történeti fejlődésbeli vizsgálat alapján a magyarban nem lehet bolgár, hanem csak tót eredetű szó. A szláv nyelvek a kelepczé-t, a tótot leszámítva, nem hívják klephch, klephcja-m&k, hanem egészen más szóval élnek (v. ö. horv. zprusnicza, zpru^alnicza, szklopalnicza, JAMBLESICH, pruglo, BJELLOSTJJENEC, prukljanica VERÁN., lengy. stupica, or. stupica, szerb stupica), s az egyházi szláv nyelvemlékekben rkTk, noAVkYa a «tendicula» (v. ö. Lex. pal.).