Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IX. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 87 nyáját megrabolni akarták. A 'Nar-qjká bálványát háromévenként Polém-tqrém bálványához szokták vinni, hogy ezeknek, mint testvérekhez illik, módjuk legyen egymást látni. Egy másik Jelpiy-nqr van a Lozva Jelpiy-ja (Baasaü) mellékvizébe torkolló Tqmpusém-ja patak forrásánál. Ez a BepxBiisKaii-CKÍÖ KaMeHb, vagy MoaeÖHHH KaaieHL («Imádkozó kő»), melynek szintén van J;£á-s'a;^(<<Öregember-bércz>>) ésÉkwa-sayl(« Asszonybércz») nevű orma s mint a közlő megjegyzi (IV : 431.): «a távolból öregembernek és asszonynak látszanak; vogul ember oda föl nem hág» (ékwdi -(pjkái natjki elél; mansi tü at yayyi). REGULY. egy idéző igét (nq,ri kaj-sau II : 398.) is jegyzett föl e hegyi istenpárról, melyben ezek így vannak leírva: «Eredő folyó, torkolló folyó forrásánál (lakó) kettő, Ob-gyepes, tó-gyepes kettő, a földet megnyomva ülő kettő! Numi-Tq/rém atyátokig (= az égig) hogy beszédes bálvány, beszédes isten beszédetek (láy^éü pupV-l'ay^an, láyyéy tqrém-láyyan) föl nem ér: csak egy hüvelyknyi, csak egy arasznyi magasság hiányzik)) (= ormotok az égbe nyúlik). Ugyanitt megtudjuk, hogy a néphit ez istenpár hivatásának az egészség megóvását tartja s hogy ezért áldozatokat is mutatnak be nekik, nyilván csak a közel lakók. «Hajdan» — így szól az ige — ((midőn az úri asszony, az úri férfi növekedett, midőn jeles áldozattal jöttek eléd, betegség, kór át nem hatolt; most vaskerítésük (= a kór akadálya) ím meglágyult: a kór, betegség áthatolni kezdett». Mint FEDOKOV irja (292. 1.), a lozvavidéki szent hegyre vogul ember föl nem megy, de hozzá nem is közeledik. Minden év őszén (szeptember eleje táján) itt áldozatul fehér lovat ölnek, melyhez csak a családfőket bocsátják. Ezek ily alkalommal az áldozat vérét iszszák s a szertartás végeztével pálinkával s tánczczal vigadoznak. Egy harmadik Jelpiy nqr qjká nevű orom, illetve istenség van a Szigva forrásvidékének Jelpiy-já folyója és Jelpiy tür tava mellett (IV : 439.). Ugyancsak a Szigva forrásvidékén van a 'Nqrékwá («Uralbérez-asszony» u. o.), mely talán azonos a HOFMANN könyvében említett Né-pupV ur (írva: Ne-Puby- Ur—« Nő -bálvány hegy»), illetve zürjénül Töl-pos (= «Szél-fészek») néven nevezett hegygyei. Erre a zűrjének és osztjákok föl nem mernek menni s azt hiszik, hogy ha valaki ezt megkisérlené, az ott örökösen tomboló szelek — innen a zűrjén név — menten a mélységbe taszítanák a szentségtörőt. STRAZSEVSZKIJ úgy értesült, hogy ez a hegy-