Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Kisebb közlések - Asbóth Oszkár: Zabola 361

KISEBB KÖZLÉSEK. 363 ezt az állítást ugyan semmikép sem lehet igazolni,*) de egyre mégis jór azt bizonyítja t. i., hogy M. sem tekintené a magyar zabola szót a szlovén zobalo (= ób. *zqbalo) másának, mert ő szerinte a magyar nyelvben a-ból lett szlovén o-nak o felel meg és nem a ! Ennél fogva szabad talán kijelentenem, hogy ezúttal MELICH sem találhat szlovén hatást, a zabola szó nem származik régibb *zqbola-böl lett szlovén zobdlo-ból, hanem igenis egy óbolgár *zobalo-ra, mutat vissza, tehát olyan alakra, a melyben eredetileg nem hangzott orrhangzó az első szótagban, hanem az a régi, eredeti o, a melynek a magyarban rendesen a felel meg. Nézzük, mit szól e feltevésünkhöz az oláh nyelv, a mely tudvalevőleg legtöbb szláv eredetű szavát épen a bolgár nyelvből merítette, még pedig olyan időben, mikor az orrhangzók még el nem tűntek a bolgár nyelvből. Az oláh a zabolát zabáld (azaz zebálej-nak híja. Óbolgár *zqbalo- ból ez sehogy sem magyarázható, annak csakis *zímbála vagy *zumbála felelhetne meg. Az óbolgár krqgü (magy. korong)-nak oláh críng felel meg; az ób. tqpü (m. tompa)-ból képezett tq,piti igének ol. tímpi; ób. sqbota (m. szombat)-rvnk ol. símbátá; ób. trqdü (m. torongy)nak ol. trínd. Ep így viszonylanak egymáshoz: ób. (gqsí lúd, dim.:) gqsíka > ol. gínscá,**) ób. oblakü nyeregkápa > oblínc, ób. mqdrü bölcs > ol. mindru régebben még «bölcs», ma «büszke, szép», ób. (patt út:) raspqtije keresztút > ol. rdspíntie, ób. (dobyti adipisci praes.:) dobqdq > ol. dobindi és izbyti liberari praes.:) izbqdq > izbíndi, ób. (sqdü Ítélet :) osqditi elitélni > ol. osindi, ób. pqditi kergetni, pqdari őr, csősz (tulajdonkép «kergető, hessegető».) > ol. píndi, pindar stb. Ezekben és hasonló esetekben az óbolgár a-nal szemben az oláhban ín- im-et találunk, de vannak olyan esetek is, a melyeken egy eddig ki nem derített oknál fogva az ób. a-nak az oláh nyelvben nem ín- ím-, hanem un- um*) Én már bővebben kifejtettem egy ízben (A szláv szók a m. ny.ben 20—22. 1.), hogy az óbolgár rqcika-\&\ szemben a magyarban *roncska alakot kellene várnunk és hogy e nehezen ejthető alakon a magyar kétféle módon segített: vagy rocská-t ejtett helyette, a mint potyká-t mondunk ponty mellett, vagy az utolsó két mássalhangzó közt egy a kiejtést könnyítő hangzót fejlesztett és lett a Schlágli Szójegyzékből és a Németujvári Glosszákból ismert roncsika. Szakasztott így lett az óbolgár krücvma-'íxskk megfelelő korcsma-ból a nép ajkán hol kocsma hol korcsoma — mindenesetre a szlovének közreműködése nélkül! **) Gínscá helyett gyakoribb a gtscá alak, a melyben az n iigy tűnt el, mint a magyar *roncska-ból lett vocska-bem, míg a gúnárt jelentő gínsac-ban, a hol nem torlódott össze három mássalhangzó, mindig ott van az n, akár a magyar rocska mellett kimutatható roncsika alakban.