Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - III. 303

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 319 féle nyelvben is, mert egy-egy ilyen szó legtöbbször helyi hátterű, jelen esetben horvát szó. Kiállítaná, hogy a horvát glagolita emlékek kriíb = (kereszt), kalefo (kehely) szava CYBILL és METHOD nyelvének is sajátja volt. S a mint áll ez a fcriüb-ről, kale£h-rö], áll egyéb, egy-egy szerkesztéshez tartozó speczifikus szavakról is. Az óbolgár és az egyházi szláv nyelv történeti fejlődésben való megfigyelése azonban azt a tanulságot is rejti magában, hogy a szláv nyelvek elterjedése hazánkban s a vele határos részekben a IX—X. században, a mi az elhelyezkedést illeti, nem sokban különbözött a mai állapottól. A magyar nyelv szláv elemeinek tárgyalása is csupán a feljebb vázolt történeti fokozatnak szemmeltartása mellett lehet helyes; igaz képet ez átvételekről csakis ebben a történeti fejlődésben való fejtegetésből kaphatunk. Fejtegetésemet két főrészre osztom. Az egyik nyelvünk közkeletű s kétségtelenül szláv eredetű szavaival foglalkozik. E rész czélja bebizonyítani, hogy a magyar nyelv szláv jövevényszavai hosszas történeti folyamat során kerültek nyelvünkbe. S mert hosszas történeti fejlődésnek az eredménye szókincsünk e szláv •eredetű része, benne több réteget külömböztethetünk meg. E rétegek közt kétségtelen, hogy van bolgár is, s e bolgár eredetű szavak a CYBILL es METHOD nyelvéhez hasonló bolgár nyelvjárásból valók (ÁSBÓTH). De vannak más rétegek is. A milyen kétségtelen a bolgár, épp oly kétségtelen régi réteg a hazai szlovén-horvát is. A magyar nyelv szláv elemei hű tükre annak a történeti érintkezésnek, a melyben a különféle szláv népekkel történelmünk folyamán állottunk és ma is állunk. A hatás azonban kölcsönös. Számtalan régi szavunk van nekünk is nem csupán a bolgár nyelvemlékekben és nyelvjárásokban (v. ö. az 1350 tájáról való középbolgár szerkesztésű Trojanska prica-t, a hol úr = magnas, dominus, rusag = ország, v. ö. Starine III. 153.), hanem még inkább a horvát s főleg a hazai szlovénben (v. ö. pl. szlov. vadlűvati : vallani, vadlüvanye: vallás, hit, tót vodluvat' és voluvai). A tudomány feladata a mi szláv szavainknál éppen az, hogy gondosan elkülönítse e különféle rétegeket s kimutassa, hogy milyen e tekintetben szókincsünk történeti fejlődése. Ez első részben tehát e rétegek meglételének a bizonyítása a czélom. Fejtegetésem második része behatóan foglalkozik nyelvünk