Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - III. 303

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 317 Az újtestámentom szövegének helyes megértésére gyakran folyamodtam a latin-görög szöveghez is (Basilese, 1544); ha idézem a latinnak Vulg., a görögnek gbr. a rövidítése.' Végül megjegyzem, hogy fölsorolásommal csupán forrásaimról s nem a szláv bibliafordításokról akartam számot adni. III. A következő sorok tárgyalásánál engem is az a gondolat és meggyőződés vezet, hogy az a nyelv, a melyre CYRILL és METHOD a IX. században Magyarországba jövetele előtt egyes szentírási részeket s néhány liturgikus darabot fordított, élő nyelvjárás volt (SAFARIK, Über den Urspr. 26. 1.). Ezt a nyelvjárást a IX. században valahol Maczedóniában, illetve a Szalonoki és Konstantinápoly közti területen beszélte a nép (JAGIC). Ebben a nyelvjárásban erős volt a görög hatás; minden, a mi itt kultúra lehetett, görög vagy görög eredetű volt. A nép vezetői okvetlenül kétnyelvűek voltak s e tekintetben nem sokban különbözhetett e terület a mai állapottól. Ma is pl. a Szalonikitöl nem messze fekvő Kerecki bolgár lakosságú faluban görög az iskola tanítója (vö. VUKCEVIC, Ead CXLV. 106.). Nagyon természetes, hogy a IX. századra még inkább illik az, hogy a ki a byzanczi birodalomban valami lenni akart, csakis a görög nyelv és kultúra által lehetett azzá, a mivé lenni akart. Azzal, hogy CYRILL és METHOD e bolgár nyelvjárást irodalmi nyelvvé emelte, a dialektus osztozott az irodalmi nyelvek fejlődése sorsában. Csak az volt a baj, hogy e dialektus nem a saját területén fejlődött irodalmi nyelvvé. Ott, a hol megalakulása után kifejlett, más, nem bolgár nyelvjárást beszélő szlávság lakott. Kultúra tekintetében is az a terület, a hol e nyelv irodalmivá fejlődött, nem a görög, hanem a latin, illetve olasz és ófelnémet kultúra hatása alatt állott. E fejlődési fokon áthaladva hang- és alaktana e nyelvnek megmaradt ugyan bolgárnak, szókészletében azonban gazdagodott az itten beszélt szlovén-horvát nyelvből (vö az óbolg. nyelvemlékek germán eredetű keresztény terminologikus kifejezéseit). Azt a jelenséget, hogy az óbolg. nyelvemlékek szókészletének specziális szavairól többször lehetett kimutatni, hogy az illető szó nem bolgár volt, hanem szlovén-horvát, esetleg csehtót, csakis úgy magyarázhatjuk helyesen, ha ez irodalmi nyelvet