Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: Adalékok a magyar nyelv régi török és mongol elemeihez - 271

ADALÉKOK A MAGYAR NYELV RÉGI TÖRÖK ÉS MONGOL ELEMEIHEZ. 801 ökör-bika neve («a gémnek nem utolsó neme az okor-bika, kinek nagy hosszú nyaka és nagy begyi vagyon» Miskolczi, NySz.), továbbá hogy a mongolban is bu^a-sibayun «rohrdommel» (BHira., tkp. «bullochse-vogel», SCHMIDT 110.), «bútor (ardea stellaris» ; KOWAL. 1159.). ép úgy mint a burjétban ukur «taucher, reiher» (CASTRÉN) = mongol üker «rindvieh» ( = magy. ökör). Ez utóbbi adatok alapján magát a bölöm-bika. ill. ökör-bika kifejezést is török eredetűnek vehetjük annál is inkább, minthogy az összetétel elemeit alkotó szók is török eredetűek. A nyelvjárási böm-bika, bömbös-bika változatok e szerint a bölörn-bika elörészének félreértése folytán keletkezett népetymoJogiai alakulatok. A régi forrásokban előforduló belénd, belind alakokban a vég-mássalhangzó nyilván a belénd-fü «hyoscyamus» (Meliusnal: belénfu) nevével való összezavarás folytán keletkezett járulékelem. börtű, bé'rtü «globulus aureus; goldkorn» (NySz.); «a> filigrán munkában használt ezüst- vagy aranygolyócskák»; (Szentpéterynél:) «korner: bertök, kisebb s nagyobb golyóbis formájú darabokba öszve futott ezüstaprólék» (bőrtűs mű, bertos gomb; BALLAGI A. Kecskeméti ötvöskönyve 140; NySz.). < Kún bürtük «sandkorn» (BADL. Cod. Cum. 76; «... rtuk : eyn santkorn» KUUN Cod. Cum. 135.), volgai-tat. börtök «(kleine) teile eines gegenstandes einzeln genommen, krümchen, körnchen» (qacTb qero JIHŐO OT^JIEHO B3HTaa, KponiKa, 3epHo; börtökla- «klauben; einzeln, körnerweise auflesen; upaTt *ITO JIHÓO, iiepeónpaTb, BtiőiipaTb no OAHHoqK'fe, kura-zilágen bgrtöklab zéjalar «die himbeere klaubt man einzeln" ; OSZTROUMOV) = baskir bürtük id. (ikmák bürtüge «ein krümchen brod», büjgaj bürtüge «das weizenkorn; 3epHO nnieHHijH»; bürtüktá- «klauben, körnerweise auflesen» ; tauék jemde bürtüktáb asaj «das huhn kjaubt körnerweise sein futter» ; KATARINSZKIJ), kumik bürtük «korn» (sepHo; MOCHIR 57.) = jakut burduk «mehl; korn» (BÖHTLINGK 143.). A magyar és török szavak pontos alaki és jelentésbeli egyezése a végzetek szabályszerű eltérése mellett ótörök átvételre vall. Valószínű, hogy a magy. börtü-nek nem pusztán ötvösműves, hanem szélesebb körű alkalmazásban volt «körnchen, kügelchen»féle értelme.