Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Könyvismertetések - Balassa József: Dunay Ferencz. Átíró hangrajz. – Hangrajz és helyesírás. – A magyar hangrajz gyakorlása. – Sarbó Artur. Népszerű útmutatás a beszédhibák felismerésére és elhárítására. – Klis Lajos. Közérdekű tudnivalók a siketnémákról. – La Parole. 250

5254 BALASSA JÓZSEF. A fonetikát, mint nélkülözhetetlen alapvető tudományt használják a siketnémák iskoláiban, a hol a néma gyermeket a hangos beszéd használatára tanítják. Ezenkívül fontos a hangképzés pontos ismerete a beszédhibákban szenvedők gyógyítása szempontjából is. Ez utóbbi czélra rendez a közoktatásügyi kormány néhány év óta tanfolyamokat a hebegők és más beszédhibákban szenvedők számára. SAEEÓ ABTUE dr., e tanfolyam vezetője egy rövid, népszerűen írt füzetben össze is foglalt a szülők és tanítók részére egy kis útmutatást, melyben elmondja, hogy kell a beszédhibáknak elejét venni vagy pedig a már meglevő hibákon segíteni. Előbb röviden, nem tudományos czéllal, hanem úgy, hogy laikus olvasója is megérthesse, szól a beszéd élettani feltételeiről s az egyes hangok képzésmódjáról. Azután bemutatja a gyakrabban előforduló beszédhibákat (dadogás, pöszebeszéd, hadarás) és szól gyógyításuk módjáról is. A siketnémák tanítását tartja szem előtt BIHAEI KABOLY Gyakorlati Hangtana (ismertetését 1. Nyr. 29: 260) s ugyané czéllal írta meg KLIS LAJOS Közérdekű tudnivalók a siketnémákról czímfí füzetét. E tanulságos és szintén a nagy közönségnek szánt füzetben előbb a némaságról és siketségről általában szól, azután jellemzi a siketnémák testi és lelki tulajdonságait, majd áttér a füzet főtárgyára, hogy hogyan történjék a siketnómák tanítása. Ebben a fejezetben szól a hangképzésről is s egyenként tárgyalja a magyar nyelv egyes hangjainak képzését, még pedig olyan sorrendben, a mint a siketnémák legkönnyebben megtanulhatják. KLIS az egyes hangok képzését általában helyesen jellemzi, csak egy-két állítása ellen van kifogásom. Az lí-ról azt írja, hogy a rövid w-tól abban különbözik, hogy «képzésekor a nyelv még inkább visszahúzódik s még jobban lelapul.* Ez nem helyes; a rövid és hosszú ú képzésekor a nyelv helyzete egyforma, csakhogy a hosszú ú-t ejtve a nyelv közepe kissé kidomborodik, ezért nevezem szűk ejtésűnek. Az Ő kimondásakor a nyelv helyzete nem olyan, mint az e-é, hanem mint a zárt é'-é. Az ly hangot nem kellene külön tanítani a siketnómák iskoláiban, hisz az országnak csak igen kis részén ól, mint külön hang. Minek szaporítsuk a szegény siketnéma munkáját felesleges vesződséggel, mikor a magyarság legnagyobb része úgyis j-nek ejti az ly-t. Örüljünk, hogy egy hanggal kevesebbet kell tanulnia. * A külföldi fonetikai irodalom újabb jelenségei közül meg kell említenem, hogy megjelent EOUSSBLOT nagy munkájának (Principes de Phonétique Expérimentale) második része. Az egész mű ismertetésére akkor fogok visszatérni, ha a befejező rész is megjelent. A EOUSSELOT és NATIEE szerkesztésében megjelenő La Parole czímű folyóirat folyton közöl a kísérleti fonetika körébe vágó dolgozatokat. A II. és III. évfolyam egy terjedelmesebb dolgozatot közöl JossELYN-től: Etudes expéri-